itt is kalandok

egyszerűen nincs meg az az énidő, hogy én akkor most leülök a gépemhez és írok, és ki tudja, miért, mobilon épp nem esik jól.
ahhoz sincs meg mondjuk, hogy nyugiban papírra vessem a mindenféle listáim.
se, hogy újracsináljam a fészbuk profilom, amit múltkor már sallangmentesítettem. (és cenzúráztam az üzenőfalam, omg, ne tudjátok meg. réginádja nem nádja, nem vállalom.)

olyanok vannak, hogy szombaton azt gondoltam, nekiülök a melóban fotókat rendszerezni, kis ez meg az, pikk-pakk végzek. aha, nem.
ez lesz egy poszt.

vasárnap roppant tekervényes úton jártam pillánál.
ez mondjuk mégegy.

hétfőn a pasival elmentünk megnézni a zajlást, és csodálatos volt, egy kisebb sétának indult, többórás, csillogó szemű, bohóckodós élmény lett belőle.
ez is egy.

majd egy hülyeség miatt muszáj voltam menni nőgyógyász. ennek folyománya, hogy kicsit para van, fogom a fejem, hogy ejnye, viszont a dokibát megtartom. az első, aki szimpatikus. most drukkolni kell, hogy ne haljon meg/menjen nyugdíjba, mert már elég komolyan bácsi.
talán ez egy másik.

meg ex-semmiség tényleg odaadta az ágynemű árát, amit tényleg megvettem, de most rájöttem, hogy ez a minta idegesít és ad hoc kacifántos módon becseréltem egy másikra, ami elvileg jó lesz. spontán papucsot cseréltettem a szemüvegemen. aztán elhagytam a pénztárcámat. aztán meglett. (újabb 'az emberek jók' poszt.) majd végre, először életemben rendesen ki tudtam hegyezni a szemceruzáimat. és csináltam bazsalikomos-paradicsomos-csirkés bulgurt. viszont recsegét megint nem (ami a tócsni). két mosással beterítettem a szobát, avagy hány fregoli fér el ilyen kis helyen és hogy. meg forgolódtam, rémálmodtam a halott nagyanyámmal és finom sütikkel, csúnyán elaludtam - amit nem értek.
meg indokolatlanul fáj a hasam.

most pedig itt ülök a melóban megint, ahogy szoktam. és mára már csak a kitartás a terv.

#álmi
#pótolnivalók
#szépnapot