családom és a tapintat

vasárnapi ebéd, a szokásos undi témákkal... mígnem egy ponton:
hallottátok,hogy X megnősül? igen, már egy éve eljegyezte. jajj, annyi lagziba kell menni nyáron... ó, a majdnemhugunké is milyen szuper lesz... meg az unokatesónké... igen, megvan már Y menyasszonyi ruhája is, akarjátok látni?

nem.

nééézd!
hát nem ronda? tökre nem illik hozzá.
[...nagymonológ a ruhaválasztásról...]

mi lenne, ha témát váltanánk?

ugyan, majd mi segítünk, hogy a tied ne legyen ronda.

kössz, de most épp nem túl aktuális.

[...vita arról, hogy ki akar ott lenni kinek a ruhaválasztásánál. hogy kiket illik koszorúslánynak hívni. hogy számít-e, jóképű-e a vőlegény.]

könyörgöm, váltsunk már témát!!!

nyugi, nádja, neked végül úgyis valami alacsony, duci, kopasz, turcsiorrú férjed lesz.

wtf. okcső, én most leléptem az asztaltól.

naaa, de most mi van?!




ugyan, mi lenne...