egyik melós estére se az volt a terv, hogy átjövök a pasihoz, mindkettőn itt kötöttem ki. valahogy délutánra már elkezdtem nagyon vágyódni utána és vacsikészítős viszonzásra is találtam.
tegnap pont azért nem így akartam, hogy ma ne itt ébredjek egyedül, mert abból az lesz, ami lett.
hogy felébredek mondjuk 9-kor. 11-ig agyatlanul nyomkodom a zinternetet a takaró alatt. aztán magamhoz térek, reggeli, kávé, hopp, elmúlt dél, haza kéne indulni, de fujj, milyen idő van már, nincskedveeem.
oké, hát nagyon fáradt voltam. koleganő mondta már az elején, hogy ez lesz, legyintettem - ugyan, sokkal fiatalabb vagyok, velem nem... pedig de, kettő munka után fél nap zombizmus, alsóhangon.
és ilyenkor tipik megvan, hogy felébredek és üres vagyok.
no nem teljesen: hozzáférhetetlen, azonosítatlan szorongások viszont zizegnek bennem, mint valami méhraj.
de az agyam... úgy kelek, mint a filmekben az amnéziások, mintha nem lett volna tegnap, minden tervem, listám, motivációm kitörlődött volna... itt ez az elvileg sok idő, egy szabad nap, és fogalmam sincs, mit kezdjek vele.
a forgatókönyv szerint nagyjából késő délutánra körvonalazódik újra, ki vagyok és mit akarok, hogy miket kell tennem. estére pörög fel igazán a rendszer. naná, hogy a megvalósítás nem úgy megy, mint szeretném. no jó, de holnapra már ott a fix progi, akkor nem, utána is bejön valami, aztán már munkára készülés, aztán munka, akkor azért nem.
és ez így tud menni, körforgásban.
huhh. ez egy nemszeretem élmény.
nem vezet ugyanis sehova.
persze sokkal gyakrabban fordul elő, hogy de, hamarabb veszem fel újra a fonalat, hangolom be magam, stb, stb, ég és föld pl a tavalyhoz képest.
csak még mindig nem jó. jobban, máshogy kéne.
hatékonyabban kéne tervezni, az van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése