ma

még érezhetően kínlódás van, de már alakulok. azt vártam, ha kiírom magamból, jobb is lesz, átláthatóbb is - és pont így. blog for president!

pilla remekül ràtapintott amúgy, tudom én is, hogy ez az egyik fő bajom, a progik, de főleg az emberek hiánya, vagy két hete gyártom róla piszkozatba a félposztokat, csak nem tudtam vele semmit kezdeni. a másik, az a munka, megint, az most nagyon aládolgozott a sok baromsággal. és (surprise) a családlátogatàs is lökött rajtam lefele, mégpedig sok közvetett aprósággal, amiket nehezebben detektálok.
(majd valszeg végigveszem, tanulságul.)

megcsúsztak a dolgok, de későn vettem észre, és a végére bámm, mélypont.

azért az, hogy tényleg egy egész napot bénultan átlézengjek, mostanában nem jellemző. de hogy így se süti, se virágátültetés, se főzőcske, semmise... már korábban is láttam, hogy nem alszom, nem eszem, jóval érzékenyebb lettem, hasonlók...

a tegnap aztán kékhalál volt.


oké, akkor ezt így most visszacsináljuk.

(mellesleg az most kiderült, hogy az életmódváltós projektem ebben a formában, önmagában nem àll meg. ezt a verziót kizárhatom, jöhet a következő.)