2016. november 3., csütörtök

jó, tudom

tényleg tudom: a nyögvenyelős tartalékképzés. plusz az elmúlt napok stresszes helyzetei, a stressz zabálja az enerdzsit.

a családommal stresszes volt. most a pasival is. a munkában is leizzasztottak párszor rendesen. (kisebb Bermuda-háromszög vagyunk: rendre képesek itt eltűnni információk, kulcsok, koszorúk, stábok, komplett diákcsoportok, sőt, idegen múzeumigazgatók is...
és persze mindig rajtam keresik őket - a rejtélyek felgöngyölítését lassan bevehetem a cv-mbe.)

heló, életerő, viszlát életerő, akkor is, ha sikerrel túljutok a megpróbáltatásokon, akár meg is dicsérnek.
hát akkor ez ilyen.


(ja, az elveszett igazgató nem került meg - mivel eleve itt se volt ám, a huncut... hepiend.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése