2016. november 26., szombat

hatszázezer draft poszt

annyi. (no nem szószerint, fene számolja. de mondjuk napi kettő átlagban.) nincs, bennszakad, képtelen vagyok. valami továbbra se jó. nagyon nem. blokk van, pedig téma tényleg lenne...

szerdán keltem úgy, mint akit leütöttek, semmi felszabadult "juhú, nem kell végre dolgozni". egész nap azt éreztem, erőn felül kényszerítem a testemet, hogy menjen, holott csak szivemnek kedves találkozások voltak beütemezve, egy kis ikeában nézelődés, egy kis teázás. tudtam, hogy nem hagyhatom ki, jobban kell annál. enni-inni alig, erővel.
estére megjöttek a brutál görcsök, reggelre a vér is, közte valahol a pokol tornácán múlattam az időt.
csütörtökön vadasparkoztunk végre a pasival, szintén a jobbankell jegyében, azt is végigkínlódtam, néha a gyógyszeren is átgörcsölve, energiadeficittel, halálosan fáradtan. igyekeztem kihozni belőle a maxot, és élmény is volt, de az étteremben is, hazafele menet is már végig rázott a hideg, és émelyegtem, szédültem, fájt mindenem...

nem tudom.

nagyon viaskodtam magammal, végül megeresztettem azt a bizonyos telefont, hogy hát én nem vagyok munkaképes.
majd aludtam egy hatalmasat, ilyen tizensok órát, széjjel izzadva magam és elmúlt.
fáradt vagyok azóta is, kedvetlen, nyügi, rossz étvágyú, közérzetű, bágyadt, feszült (mintha most pótolná a pms-es szorongást a szervezetem, pedig akartam írni, hogy alig volt), de semmi takony, torokfájás vagy láz nem tört ki rajtam, semmi, amire az ember egy ilyen helyzetben folytatásként tippel.

akkor ez így mi volt? kimerültség? a hormonjaim? lelki valami?

no és mit mondok a háziorvosomnak: kérem, egészen úgy tűnt, hogy nagyon beteg vagyok, de aztán kiderült, hogy csak egy fura, végletes kimerültség? kialudtam?
köszönöm, hogy kiírt, de nem tudom megmagyarázni?

és ami visszamaradt, ez a #nemvagyokjól, azzal mi lesz? elmúlik? marad? meddig? utálom.

az a fura az egészben, hogy ma cukinak jött meg, és konkrétan alig tudott eltámolyogni a wc-ig, ahol pár hasmenés után kirókázta a lelkét meg a gyógyszereket, és nem használt az új kör fájdalomcsillapító csak félig-meddig, feküdt egész nap és most alig bírt kikelni az ágyból, hogy dolgozni menjen. (de ment, basszus, nincs, aki helyettesítse. nem tudom, meddig tartható, amit csinál.
lehet-e véletlen egybeesés, hogy ő is szokatlanul beteg? mindketten pont elfáradtunk volna?)

ezmiez van nálunk.
zavar az erőben.
nyaúka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése