2016. november 16., szerda

ez azt jelenti,

hogy csak összejött az a fránya süti. (jó, így is megkapta, de kapirgálással kompenzálható volt, újcsaj ugyan otthagyta az alját, mert nem szereti sülten, szerintem viszont ez már abszolút oké. véégreee! huhh.)
tegnap igazán dolgos napom volt:
a süti mellett csináltam gombapörit bulgurral (mintha keményre hagyott rizzsel lenne, kicsit furi), aminek a szaftja fényes-selymes tökéletes (eddig azt hittem, ilyen csak gasztrofotókon létezik),

kisuvickoltam és átpakoltam a szobát, elhajtogattam a ruhákat (és mostam egy újat, akkor mi lesz, mikor már nem csak magamra kell),

jártam az obiban, a virágosnál, gyógyszertárban, sparban, zöldségesnél, pékségben,

hazacipeltem többekközt kétszer tíz kiló virágföldet (mert a calathea kényes, neki nem jó az akármilyen, nyilván, kisebbet meg nem találtam),

mindent át- és szétültettem (meg el, khm, no de a szobai folyóka olyan egy túlélő, szó nélkül elvolt másfél évig egy befőttes üvegnyi vízben) - életem első ilyen projektje, háromból hat lett, plusz egy adag folyóka megint gyökereztetve, medzsik,

megvolt a fürdős nagygenerál is,

meg még a csajokkal is tudtunk világmegváltani egy nagyot. mindezt egy nagyot alvós, kényelmesen ébredős-reggelizős-teázós kezdet után, és még a pasival is találkoztunk, és kvztam is egy ráérőset a napon, az őszi levélszőnyeg közepén ücsörögve, embereket és kutyikat bámulva, blogokat olvasgatva...

jó volt így, nagyon, az a jófajta elfáradás.


ú, viszont kéretik drukkolni, hogy a növénykék életben maradjanak!!!

mert azért nem egy ideális időzítés, csak a vitorlavirágom már haldoklott (ami ugye nem szokása), a calathea meg, amit a tescoban vettem, azonnal világgá kezdett nőni, ahogy hazaértünk (én meg még aggódtam, hogy fogja bírni, haha), és a hétből négy a csajokhoz ment, sajnálnám, ha nem fognák meg.

ja, és olyan furi, hogy volt három burjánzó cserepem, most meg kettő átment minimálba - pl a vitorlavirággal úgy jártam, hogy lett két szép meg egy kis nyomi, és most melyik lány kapja a nyomit ajiba... az igazságosság jegyében inkább megtartottam, és annyira csúnya, hogy már szép, remélem, majd kinövi magát, vagy valami...

hiába, ez ilyen énmégsoha szitu, az meg a sütiből kiindulva kétesélyes, van bennem félsz ... cuki növénykék, úgy szeretem őket...

2 megjegyzés:

  1. fú de jól néz ki a süti, ugye látod, csak gyakorlás és sütőismeret és egyre csak jobb lesz! ;) tök ügyes vagy :)
    és mennyimindent csináltál, huh... olvasni is sok volt...

    a nővényekkel én úgy vagyok, azt vettem észre, hogy vannak, akik szeretnek nálunk lenni és vannak, akiknek túl kevés a páratartalom/túl kevés a fény/utálnak minket és egyszerűen bármit csinálok, kinyiffannak... a túl kevés fényt pl meg tudom oldani, ha időben elkapom a szituációt, de van, amikor már nem is akarom menteni a helyzetet... legutóbb egy ajándákvirágot tettem két hét (!!!) alatt tönkre, úgy, hogy pozsgás volt és volt virága és egyszerűen kirohadt (??) pedig alig kapott vizet, azt is alulról... evvan... viszont, akik szeretnek nálunk lenni és nekik megfelelő helyen vannak, ők burjánoznak és én ezt imááááádom :) remélem neked is sok örömöd lesz a növénykékben :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkora boldogság volt ám (a süti. is.) :)) köszi a biztatást, remélem tényleg belejövök!

      igen, a növényimádás megvan
      éés:
      hazajöttem és még élnek! :D


      amúgy a virágkinyírós rekordodról felötlött bennem, nem lehet, h igazából addigra már eldőlt, mire hozzád került? h már előtte kinyírták?

      engem a ciklámen és az aloevera utált, az mindig szomorú

      Törlés