zanza

a tegnap amúgy végig fos volt, mindenki beleállt a másikba a melóban, pedig. hagyjuk is. viszont állítólag fölvesznek rendesen. (és blogolásra késztetett, jupié.)

egy ideje sikerül időben beérni.

múltkor végre eljutottam egy benti összrendezvényre is, búcsúztattuk az egyik nyugdíjba vonuló kolegát, akit imádok. lett belőle cukcsi videó, olyan jólesik, hogy nem csak külön hívtak, 2x, de ezt is megmutatták, mivel ugye nincs hozzáférésem a belső rendszerhez... csomó ember van itt, akit szeretek.

egy szimpi koleganővel többször kijutunk mostanában együtt dohányozni, azt is szeretem.

vasárnap végre sütöttem olyan sütit, ami ízlett. mondjuk a pasinál. otthon akartam, cuki fel is ajánlotta a meggyét, aztán rájöttünk, hogy hiába vállalom be a kézzel habverősdit, ha nincs miben. kell egy-két keverőtál, aztán jöhet egy szilvás meg a pasi kérésére aszalt gyümis is... (még nem adtam fel, hogy megszerzem az anyám-féle receptet, az ennél is jobb. no meg robotgép se ártana..)

a szekrények felhozatala nem akar összejönni, de akkor is meglesz. és tök jó, mert csomó mindent hazahaza vitethetek, meg pl a polifoamomat is fel (egy lépéssel közelebb a munkahelyi pilateshez), meg a mama-öröksége római tálat is, azt nagyon várom...

a szép pulcsik már elfogytak, mire pénzhez jutottam, de a zöld nacit begyűjtöttem. pulcsira még vadászok.

a pasi cukkerkodásai sokat melengetik a szivem,
például a padlizsánfiaskó után hozott nekem meglepiből ebédet, hogy ne kelljen végigszendvicseznem a napot,
vagy múltkor felhívott a meló vége előtt, hogy lenne-e kedvem nála aludni (tőle jöttem), sütne nekem palacsintát vacsira (sütött),
vagy mikor azzal fogadott, hogy kinézett estére egy horrort,
vagy mikor marasztalt, hogy de még kisérjem el anyukájához, van kölcsönkocsi, aztán kávézzunk egyet,
vagy mikor egy kétórás veszekedés végén feldobott a vállára és becipelt a szobába... egyemmeg. és ezekből így rengeteg...

mára is hívott, hogy majd ő kárpótol a tegnapért.

vettem hozzá egy hajszárítót, azóta sokkal komfortosabb.

reggel majdnem a lábam alá szaladt egy egér, a melóban a kapu előtt. sose làttam még ilyen tisztán, hosszan, közelről életemben, tök izgi élmény volt. (nem jött be, a pincében lakik valószínűleg...)

a varjak szorgosan dobálják a diót a tetőről...

az új virágom földje beszürkült, úgyhogy a kövi fizuból tényleg átültetés lesz. (amúgy jól van, csak kevesli a fényt, de azt én is...)

az erdő elképesztően gyönyörű. (note to myself: ha legközelebb a pasi feldobja, hogy elmehetnénk kicsit sétálni, gyanakodjak! vagy legalább vegyem észre, ha túracipőben, kesztyűben és sapkában indul...)

ettem egy isteni finom krémlevest sütőtökből, gyömbéres-mézes-chilisen - és egy ponton túl majdnem visszarókáztam a tányérba. ilyen se volt még. hogy ízlik, mégis rosszul leszek tőle... tisztára zavarbaejtő. szerintem életemben először látnám jogosnak, hogy csészében tálalják. sőt, erősen ajánlottnak, ha őszinte akarok lenni.

múltkor voltam otthonotthon, pont az utcánkban rendezvény volt, klassz kis délutáni progi, vegigmászkáltuk az egészet...

a nagymamám teljesen összekutyulódott már, tök random olyanokat mondott ebéd közben, hogy szóljunk xy-nak, hogy ő ma nem megy haza, meg hol van a kislány, ugye nem felejtettük kint... annyira szomorú, ijesztő, abszurd...
múltkor is fölkeltette apámat hajnalban, hogy keltse fel a hugomat, kalácsot kell sütniük. mikor apám nemet mondott, kérte, hogy akkor legalább szóljon neki, hogy törölgessék le a szekrények tetejét.

pms van. front. tökjó.

kishugom rájött, hogy mégse az akar lenni, aminek tanul.

cuki folyton ideges-morgós, mióta a meló miatt kimerült, de végre sikerült összehozni egy szokásos átdumcsizott estét... hiányzott.

ilyenek.