azt mondom, én itt már semmin nem lepődöm meg - pedig de, minden alkalommal,
ha azt hiszik, hogy simán besétálhatnak egy fegyveres őrséggel, kamerákkal biztosított területre, csak mert épp nyitva a kapu,
valamiért fenn van a sorompó,
nekik pisilniük kell,
vagy mert egyszer anno már jártak itt.
ha azt hiszik, attól, hogy nem látnak engem, én se látom őket. (imádok utánuk rohanni, hogy héló!)
ha azzal indokolják, hogy olyan érdekesnek tűnt kívülről, és még győzködnek is, hogy csak kicsit maradnának. (lehet időpontot kérni írásban, hivatalos úton, utána megbeszéljük.)
az meg a csúcswtf, hogy egyesek szerint egy ilyen helyen csakis dísznek állhatja útjukat a lezárt sorompó, és feszegethetik/átmászhatnak fölötte, alatta, mellette, anélkül, hogy mi csúnyán néznénk. (sokkal gyakoribb, mint gondolnánk...)
igen, emberek. így kell. hát hogy máshogy?
jó, tudom, ezerszer írtam már, de van, amit nem lehet megszokni, és hangulatfüggő, mennyit puffogok, mielőtt nevetni kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése