2016. szeptember 8., csütörtök

na ma már nem

hogy most akkor a kialvatlanság hajszolt lehúzós spirálja, vagy anyám elevenembe vágó kőkemény érzelmi pakkja, amit rámtolt.
vagy a kettő együtt.

felriadni két perc után kapálózva (wtf). utána azon kattogni félálomban, hogy sose lesz férjem, a pasi nem fog elvenni, miért nem fog elvenni, senki sose nem vesz el, másokat pedig simán elvesznek. (láttam a fészbukon...)
hiába tudni, hogy nekem most nem is kell férj (eleve he?!), nem az oldja meg az életem, nem is vagyok rá kész, semmire se, nem is csak úgy terem a házasság, hogy összejöttem valakivel, okcső, vegyen el, de rögtön. (olyan miafasz önkéntelen gondolatmeneteim voltak, hogy el se hiszem.)
ez a férj nélkül nem vagy senki, ez nagyon mélyre lett ültetve, asszem... (nem is pasi nélkül, hanem már férj nélkül, már az, hogy pasi, nem elég, ha nem nyilatkozik, hogy ő biza el óhajt venni, amint lehet...)
ez agyrém. ezt miért. ez honnan. (na honnan?)
hogy akkor lesz ház, kocsi, pénz, gyerek, jövő, élet, ha egy férj megcsinálja nekem. (gyerek? el se tudom képzelni, hogy most, hogy mikor, hiába az ösztön...) addig nem lesz semmi. addig nem tudok lenni én se.
de én már nagyon lenni akarok...
mi lesz, ha senki se vált meg és így maradok, nincstelenül, nemlétezve? mi lesz, ha örök sehova se jutó küszködésre vagyok ítélve, mert nem kellek egy bárkinek se, kivénhedt, gondoskodásra szoruló lány maradok egy soha el nem kezdett igaziélettel? (ugye érezzük a jesszusmiez faktort...)

az egész egy hosszú érthetetlen kínlódás volt, intenzív, húsbavágó érzelmi kavalkáddal, mérhetetlen szégyennel-öngyűlölettel, rettegéssel, már-már pánikrohammal. (vagy nem már-már, hanem.) és nagyon nehezen, hajnalban tudtam csak leállítani.
és ezeket én gondoltam. no comment. (már akkor se értettem, hogy gondolhatok ilyeneket.)


képzeljétek hozzá a reggelemet.

6 megjegyzés:

  1. +1 fő, viszont egyre kevésbé gondolom, h ilyeneken múlna az életem értelme v értelmetlensége. Nem ez dönti el egyikünk létjogosultságát sem. Na persze ki ne vágyna szép kis, kerek, gördülékeny életre? mondjuk én erről már lecsúsztam, de annyi sok szép, tartalmas és valóságos feladatom lehet még, ezt most már tudom. Minden egyéb ezen felül ajándék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a gördülékenyről én is... most már az van, ami van.

      Törlés
  2. Tobbszor irtal mar errol es nagyon durva h vhogy ezzel a legtobb csajszi ismerosom mar talalkozott.
    Hogy eloszor azzal basztatjak h tanuljon, legyen vmi papirja, aztan azzal h legyen allasa, aztan 30 korultol meg jon az h hol a ferj meg a gyerek. Mint ha ez igy menne.

    Mondjuk 1 part ismerek akiknek igy ment: a szuleim. Elvegeztek az egyetemet egyutt, ra egy evre osszehazasodtak. Elkezdtek dolgozni, lett lakas meg kocsi, es nehany evvel kesobb en. Persze nehez volt, meg a nullarol kezdtek, de tadaaammm, sikerult.
    Persze mindehhez az 1980-as eveket irtuk. Sztem akkoriban ennek volt realitasa, most nem annyira.
    Jobbara annak van lakasa, aki orokolt egyet v vettek a szulei v el van adosodva 20 evre. Utobbi esetben dolgozik 12-14 orat h meglegyen a torleszto, oda hova fer csalad? Max ha a joszerencse osszehozta.

    Szoval sztem egy eleg elbaszott vilagban elunk, jo hulye elvarasokkal.

    Ettol ftlenul sztem probalj meg lejonni arrol a trackrol hha ferj, akkor kocsi, haz, gyerek, kiskutya; mert sztem ha ez igy van, az egy oriasi fuggoseg, anyagi is meg lelki is, ami hosszu tavon sztem nem mukodik.
    Tudom h a falak is ezt visszhangozzak otthon nalatok (marmint h ferj-haz-kocsi-gyerek-minden), de gondolom a valosagban jarva latod h ez nem egeszen van igy az esetek tobbsegeben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, ez klasszik nyomasztás.

      ja, hát kezdem látni, hogy nálam ez a hagyományos út nem fog bejönni, viszont erre harminc körül jönni rá nagyon tré :D

      Törlés