itt van az ősz,

itt van, bazdmeg. (bocsánat, de kikívánkozott...)
megdöbbentő, hogy tegnap még kisruhában rohangáltam, alatta alig egy szál bugyival meg egy pár vászonbalerinával. most meg zokni+tornacipő, farmer, két pulcsi, kabát és téli sál. eskü, három órája melegebb volt...
tudtam én, csak nem gondoltam. (lehet köze hozzá mondjuk az éjszakámnak, meg hogy hazáig még feleennyi ruha volt rajtam. no és tavaly óta el is felejtettem, hogy az ősz az ez.)

egy teljes nap előttem van még, de nem ringatom magam a 'van időm' jóleső illúziójába... jelen állapotom tekintve tutkó el fog folyni az egész. jó volna takkerolni (új porszívónk neve Ricarda), pakolni egy rendszerszintűt, bevásálni, főzni, aludni végre... nagy realistán annyit mondok: meglátjuk.
reggel úgy keltem, hogy de ennék egyet a mekiben... (nem igaz, úgy keltem, hogy 'főzöl kávét?', a meki csak a kv utáni gondolat volt, mert akkor kezdtem egyáltalán gondolkodni.) most vagy korábban kezdődik a pms, vagy csak rájött a szervezetem, hogy mostanában nem nagyon ettem. (és ebbe az esküvő napja is értendő, ahol is egy kései reggeli után már a vacsi jött. a vendégváró falatkákat vegyük előételnek.)

szociális életet se akaródzik élni, illene is, jót is tenne megírni a kikívánkozó mizu-üzeneteket, közben mégse akaródzik kommunikálni senkivel, magamban szeretnék inkább szüttyögni, sebnyalogatni, nemértem. (az illetékesek ne vegyék magukra, plíz...)

rengeteg mondandóm is lenne:

az éjszakám - egyszerre bosszantó és bizarr, a pasi szerint legközelebb inkább ne meséljem el, mit álmodtam, szerintem csak nincs még hajnalban humorérzéke...

a családi balhé, annak folyományai. (és hogy ha más mesélné, azt mondanám, jajjszegénykém.)

hogy hogyan rontottam el tényleg a kapcsolatomat (leszámítva azt a tényt, hogy eleve rossz emberrel próbálkoztam), és miért gondolom úgy, hogy ezt kicsit helyre kéne tenni, mielőtt mással is megismétlem. (ezt mondjuk lehet, nem mostanában fogalmazom ide.)

hogy mit is csináltam múlt hétvégén és hol és miért. (élmények.)

az, hogy reggel úgy értem haza, hogy be volt törve a kapunk üvege, mostanra meg már nem is volt benne üveg egyáltalán (épp kávézni vagyok) és ezmiez,
hogy csütörtökön vettem egy szép, hasas cukkinit, ami rámrohadt, tehát megnyugodhatunk, hogy a cukkini még ma is valódi cukkiniből van,
hogy mikor kísértem ki cukit, három működő trolit is láttunk egyszerre, ami minimum fura,
hogy arra gondoltam, le kell impregnálni a cipőket, de elfogytak a tartalék metro újságok és akkor a kezembe nyomtak egy lokált, és atyaég, az továbbra is egy mekkora szar, és max trashnek megy el, de sokszor már annak is túlzás (mindig), és most ha elveszem, átlapozom, ugye nem tűnik úgy, mintha célközönség lennék. (mondjuk most milyen jó a popóm és a hodeg pad közé tenni...)

jó, ezt az utolsó etapot mondjuk tekinthetjük úgy, hogy elmesélve.

annyi mindent kéne, én meg olyan kimerült és feszült vagyok. beleszaladtam a dilemmába, hogy ezen csak ront a kávé, de anélkül meg nincs agyam, délelőtt meg nem alszunk, mert mi lesz az estével...

szóval kávé. három is. (vagy egy órája írom-updatelem ezt a posztot, kell egy harmadik.)
a kávé az ősz welcome drinkje.

romeltakarítós nap on. (a saját romjaimról beszélünk leginkább...)