2016. augusztus 5., péntek

szabi vége

a szabiról visszajövős reggel jó fájdalmas tud lenni, basszus, főleg, ha az ember továbbra is rémálmodós-felriadósban nyomja. ez az egy hét viszont csudaklassz volt, tartalmas, musthave, akkor is, ha mindenféle szívfájdalmak meg bosszúságok bonyolították.

a végére jókat ettem (ma fornettis nap, de amúgy...) - többek közt gyümölcsökkel és tojásos lecsóval kényeztettem magam, meg nagy duzzogva vettem egy meggyes szörpöt, ha már almásat nem kapni (meglátjuk), tehát normalizálódott az élet,
kimostam az összes cipőm meg hasonló hasznos dolgok,
élveztem, hogy csak enyém a tiszta, rendezett lakás, minden ott vár, ahol hagytam és csend van,
vettem egy állati jó nacit háromezerért, ami akkor is jó lesz, ha visszahízok,
spontán kerestem egy fodrászt és hajat igazíttattam (és életemben először elégedett vagyok, wow),
meg nemsoká a kargyapjamtól is megszabadulok.

tegnap exkoleganővel még megjártuk Gárdonyt, csodálatos időnk volt, kellemes víz... megnéztük a nyitott részt, csacsogtunk kicsit az árnyékból bámészkodva, aztán mégiscsak bementünk a fizetősbe: rendezett part, ohne heringfíling, wc, öltöző... simán megérte.

ez a tó, hát ez valami elképesztő...

lett egy különbejáratú vicces creepy bácsink is - először csak az tűnt föl, hogy bámul meg sündörög, aztán mintegy mellékesen a pokrócunkra tett közénk egy cetlit, remegősen rávésett mobilszámmal... izé. jót nevettünk magunkban.
a bámulás folytatódott, sőt, mikor véletlen felé néztünk, még mutagatta is a mobilját, leactivityzve, hogy írjunk neki... (nem volt nehéz arra nézni, mert pont a szép kilátàs és köztünk helyezkedett el...)

hát, maradjunk annyiban, hogy a szándékaira nem derítettünk fényt...

megengedtünk még magunknak egy jégkrémet (nincs nyár zöld calippo nélkül), meg egy lájtos fröccsöt, mondván nyaralunk, pancsoltunk, pihentünk, én pedig szokásomhoz híven pecsenyére égtem, már mire kiértünk a partra. (auccs.) (minek a naptej, ha későn kenem fel, ugye.)

ma aztán hálát adtam az égnek a kacsás ruhámért - nem bírtam volna el a melltartó pántjait, ez alá meg nem kell. (harsány minta, fodrozva visszahajtott masni, redők...)

még mikor felértünk Pestre, a megmaradt szendvicseinkből csaptunk egy pikniket is a Vérmezőn, ott, abban a helyes, nagyonzöld parkban, szóval az idei nyári listám összes főbb eleme pipa (a Balcsit kivéve)... és még csak augusztus eleje van, milyen remek már...

mondjuk a Balcsi a legneccesebb pont, mert messze van és drága.
majdnem leugrottam kolegáékhoz barátilag, de aztán szóvátette, hogy még télen, az első beülős esténken rosszul esett neki, amikor pár sör után a derekamra tette a kezét én meg elkaptam és nyomatékosan rászóltam - no és akkor ezért inkább nem, mert akkor hiába tiszta, hogy köztünk sose semmi, annyira mégse az...

nem értem amúgy: egy ötvenes, elvált, három gyereket nevelő pasi miből gondolja, hogy nekem pálya lenne... szerintem külön egyértelműsítettem is, hogy csak haverkodás, dumcsizás, semmi több (télen még a pasi is megvolt, rózsaszín rajongás, tudott is róla). és akkor mégis jön ezzel. pff.

persze el tudom engedni a balatonozást, majd lesz helyette biciklizés otthonotthon meg talán egy sütögetés a hugicákkal, azt már jóideje össze akarjuk hozni...

hír még, hogy apámat végül csak tegnap műtötték, de végre túl van rajta, oké, várni kell még a szövettant megint, meg a lábadozás, meg a rettenetes interferon kezelés, de ez egy nagy lépés, innen, reméljük, csak felfele lesz...

szóval bár a blogra főleg nyígni járok, meg sok érzelmileg megterhelő dolog van, ne felejtsük el, hogy nádja nevet is azért, sokat, meg értékeli a rengeteg örömmet, amivel a napok telepakolhatók...

nádjának lenni így is elég jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése