hétfőőő

addig-addig, hogy csak elszórakoztam az időt tegnap, de tán ennyi belefér...

végül minden kaját megcsináltam:
- a sütireceptet még nagyon variálni kell, nekem túl vajas és édes és sokkal több zabpelyhet képzelnék bele...
volt egy olyan változat, hogy csak banán meg cukor meg zab - az nagyon piszkálja a fantáziám, bizti egészséges is (főleg cukor nélkül), de a banán így is megszottyosította az állagát, úgyhogy hm...
- a patiszon egy darabig ijesztgetett, hogy nem sül gusztára, aztán viszont tökéletes lett, mindig így fogom csinálni, csak kéne valami ecset az olajhoz, mert kanállal kenegetni azért macera.
(viszont nincs az, hogy már az olajszaggal jóllaktam, mire kész, juhú!)
- a zacskós csirke meg valami álom... hagyma-, alma- és krumplikockákkal sütöttem, egy kis lestyánnal is megszórva és milyen jól tettem...

a pasi beugrott kicsit este, de mivel nem szólt előre, csak kóstolni tudott - kivételesen a mennyiségeket is eltaláltam.

cuki is hazaesett délután. hangja nincs, viszont hozott magával egy újabb háziállatot. (kép alant, bocs a homályért, de cuki nem bírta a fényt se...) nekünk csak ilyen izéink vannak mindig, mert nem bántják a szép berendezést és elég kisigényűek. (ez amúgy egy batár nagy izé, rá lehet ülni meg minden.)

a fürdőtakarítás elmaradt, józan megfontolásokból. cuki táboroztatott és eltart egy darabig, míg minden kosz és festék lejön róla, főleg, mert evéssel és alvással kezdi.

este hamar elaludtam még elálmodoztam róla, hogy egyszer lesz egy nyuszim, reggel aztán elég nyögvenyelősen keltem... de olyan szuper voltam, hogy így is belefért pár zene, egy hajmosás-szárítás és kvt is vettem. (ezt mindig így kéne... kivéve a fejvesztve kapkodást, de basszus, most tűnt fel, hogy ha nem vagyok egyedül, csendben kell lenni, és csendesen minden sokkal tovább tart. lehet, hogy nem is sikerült még olyan jól, vissza kell szokni.)

még mindig nagyon laposakat pislogok, meg van némi 'jajj, dolgozni kell, brühühü' fíling, a kapkodós készülés se volt elég átvezetés a hirtelen pörgéshez. ettől is elszoktam.

több kedves kolegám is itthagy minket, szomorú (de legalább nem halt meg senki),
a randa tuják eléggé kiszáradtak hozzá, hogy végre elvigyék őket, örülés,
amúgy meg mindenki másnak is szabivége, meg hétfő, meg jön az eső, úgyhogy küzdünk az őszinte mosolyért.

ja, és egyfolytában éhes vagyok, ezmiez.

mindenkinek könnyű hétkezdést és akkor, ahogy ígértem, Jessica (lánykori nevén Gyula):

meg egy indokolatlan bónusz fotó a levitáló gyufánkról: