funságok

különben annyira jó volt ez a három nap, feltöltős, élménydús, mászkálós-találkozós...
annyi csak, hogy a vasárnap délelőtti otthon szüttyögés váratlanul kiesett, az nagyon hiányzott volna.

persze most, hogy estére* bejött a 'betegre kell mennem', legalább az is megvan. mást nem is nagyon tudok most csinálni, fekszem főleg, olvasgatok, várom, hogy mihamarabb visszatérhessek a rendes kerékvágásba.
próbálom a jó oldalát nézni... legalább van időm mentálisan integrálni a hétvégét... átgondolni, hol csúszott meg a dolog, mit hogyan kéne...
sokat gondolkodom például az időhöz való viszonyulásomon, hogy miért lövöm be néha olyan tévesen, mi mennyit vesz majd igénybe, meg hasonló, abszolút önismereti kérdések. a pasival kapcsolatban is mutattam magamnak sok újat, azokon is el-eltöprengek...

és ... kb ennyi, kényszerpihenő, a maga minden előnyével és hátrányával. élménybeszámoló meg majd.


*kb tízkor már hívtam a fiúkat, addigra éreztem, hogy veszett fejsze nyele, de tökre bűntudatom van. engem ilyenkor ugye helyettesíteni kell... jó, ez indokolt, csak akkor is, feltűnő, macerával jár, ajh.