gyorsan rájöttem, hogy ennél jobban nem is jöhetett volna ki: a pontazesetem kollégám nem csak felmondott, de az országot is elhagyta mostanra, így szabadon átvihetem rá az összes tárgyavesztett, pangó szexuális energiát.
kábé mintha Brad Pittről fantáziálnék (igény szerint helyettesítsetek be bárkit), csak vele nagyon volt kémia* és még itt a mágnesesség lenyomata bennem. vissza kiskamaszkorba, mikor plakátfiúkba voltunk 'szerelmesek'... ártatlan, plátói vonzódás.
gyorsan leszedtem róla pár képet, amiken nagyon látszik az a bizonyos tekintet, hogy el ne felejtsem... (jó, tudom, személyiségi jogok, de neki nem fáj...) és azóta a fejemben... khm... szóval nagyokat szexelünk.
úgy nőtt az érzelmi távolság a pasival, hogy le se kellett hozzà feküdnöm mással... nem vibrál már belül az utána való sóvár vágyakozás. (annyira, mikor meg de, lehet gyorsan inkább erre gondolni és kész.)
meg persze megnyugtató, hogy rajta kívül is létezik még férfi, aki zsigerileg megmozdít bennem valamit.
így azért minden sokkal-sokkal könnyebb, még ha csalás is.
*megdöbbentő, hogy erre csak most, a végén jöttem rá. talán, mert minden szabadgyököm a pasi foglalta le. de mozgásban is még mindig csak gyanús volt, hogy hm, mintha gerjednék, pedig nagyon másképp néz ki, nem is helyes - képen kellett megnézni, hogy felismerjem az bizonyos arcvonásokat.
az ösztöneim tudták pedig: ez a férfi volt, akivel még ősszel (mikor a pasival gondok voltak) álmodtam egy nagyon zavarbaejtően szexuálisat, élményszinten, részletesen, hosszan. akkor nem értettem, miért pont ő, nem is tetszik, pasim is van, utáltam az egészet, sokáig nem tudtam a szemébe nézni. de hát ezért. kémia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése