tegnap

milyen jó, hogy csak úgy be lehet sétálni egy helyre, odaülni az épp jelenlevő ismerősökhöz és dumcsizni... törzsvendégek, pultosok, kívülről az ilyet mindig irigyeltem régen, tessék, most meg csak úgy van, nem is látok benne semmi extrát, de azért néha rácsodálkozom.

lehet röhögni, ellenni, kikapcsolódni.

az estém nullszaldós volt, még a cigit is úgy kaptam, rengeteg izgi sztorival meg pletyivel együtt.

mondjuk mikor eljátszották, hogy szexi tűzoltók, azt hittem, megölöm őket, de végülis vicces, ha három pasi szórakoztat ilyen bolondságokkal.

nem éreztem, hogy női minőségben lennék jelen, nem tettem az agyam, utólag belegondolva mégis kicsit úgy is néztek rám.

szereztem új ismerősöket, a szemem sarkából láttam, hogy páran megbámultak, megdicsérték a hajam is és valaki egy váratlan pillanatban random feldobta, hogy úgy megkívánt - ezen mondjuk eléggé meglepődtem, egy izzadás szülte hasvillantáson kívül szerintem semmi kurvásság nem volt bennem.

nem is alkoholizálni mentem, úgy ittam meg némi rumot meg a végén egy hosszúlépést, hogy ebben a melegben se szállt a fejembe, max néha kicsit nevetősebb vagy hallgatagabb voltam, és majd' két liter almafröccsel hidratálódtam. (ha már a boltban tegnap nem kaptam almaszörpöt, legalább ennyi.)

jó ez, lazulós volt, tétnélküli, kellett, nagyon.