szeretet.nyelv

van ez a Chapman-féle elmélet az öt szeretetnyelvről, és hát azért van benne valami... feltűnt már nemegyszer, mennyire tudok vágyni egy ölelésre, mennyire azt érzem: ez lenne a gyógyír az aktuális problémàra. (pontosabban: a gyógyír konkrétan bármire.) és mekkora pánikot okoz, ha nincs puszi, simi, odabújás, szex. (vagy csak nincs elég...)
hogy a szex nekem mindig egyenlő egy intenzív szeretetkifejezéssel, megszeretgetéssel, szeretettség élménnyel, akkor is, ha csak egy üres dugás - és nincs olyan, hogy túl sok, és ha nincs kedvem, akkor is van kedvem, mert ki kell használni minden adódó alkalmat. (ettől persze még nem dugok fűvel-fával, félreértés ne essék. nyilvàn az aktuàlisra vonatkozik.)

namost, ajándék, szívesség, elismerő szó bárkitől származhat, minőségi időt is tudok sokakkal tölteni, barikkal, ismikkel, munkatársakkal, idegenekkel is akár, ha szimpatikusak... ezek az igények pasi nélkül is kielégíthetőek, ha nem is ugyanazon a szinten.
de fizikai kontaktot azért általában nem létesítünk csak úgy... már egy ölelést se kér/kap akárhol az ember, és hol beszélünk még a többiről...

szóval kicsit nem tudom most, hogy leszek el ezek nélkül a számomra nélkülözhetetlennek tűnő érintések nélkül. kicsit para.