pihi

szeretem. olyan rohadtul szeretem. ő meg ezt nem viszonozza. csalódás.

haiku.

egész nap pihenek. cuki kisúrolta a konyhát, én meg, szokásomhoz híven a küszöbön ücsörögtem, dumcsiztunk. kivel mi van, menjünk majd jyskbe, ikeába, mivel a legjobb tükröt pucolni, egyem meg a maradék pizzáját, miért nem jött be a pasi, akivel randizott, randizzak én is, hogy hamarabb elfelejtsem. kipingálta az ajtómon a poszterpasit (már a poszter is belsős poén) és rámhagyta a tejet, amit csak azért vett, mert a szülinapján jár majd le (amúgy laktózérzékeny). bepakoltuk genya undok kvfőzőjét a szobájába, ami csak a port fogta és aminek a helyére végre kitehettük a kenyérpirítót. kihoztuk a routert cukihoz, ahova való, örömködtünk egy sort, hogy többé nem botlunk el a folyosón kerengő zsinórban. szóval végre van kenyérpirítónk és normális folyosónk.

a pihenés jegyében én ma aztán semennyire se erőltettem meg magam: miután kikísértem, csak olvastam, ettem, és életemben először értékeltem a Dirty dancinget.

ja, meg sírtam egy sort a pasi miatt. tavaly ilyenkor adták meg a számát. tavaly két nappal később megkezdődött életem eddigi legboldogabb része. nyár végéig tuti nem volt nálam boldogabb ember a földön.

tavaly júliusban szerettek először életemben, ugyanazt a bizsergős, lebegős, odaadó izgalmat éreztük még akkor mindketten. tavaly.