pammparamm

nagybeszélgetés tulajokkal pipa.
nem volt valami kellemes, de legalább megvan. huhh.

most keményen pánikban vagyok még, tűzoltófiúval terveztem tölteni a szombatot, de kiderült, hogy most búcsúztatnak valami ikonikus kolegát, csak elfelejtette, pedig pont strandoltunk volna. pénz nélkül egyedül a melegben nem akkora yolokázás ez a felszabadult másfél nap, már csak buszjegyrevaló van, szóval ha mászkálok, egy pisire se telne, itthon nem lehet megmaradni, a törzs egy betonkatlan ötven fokkal, oda se megyek, emberhiányom is lesz, senkisenem fog ilyen hirtelen ráérni...

hazahaza menni volna logikus, ha nem érezném a nyomást: ők most alig várják a támogatásomat, én viszont ebben az állapotomban képtelen vagyok (- van, akinek bármikor, de itt van egy határ). most pont nem fér el rajtam több. ha meg ott leszek, de kivonom magam a dolgokból, sértődés lesz, a legkisebb kárt valami behazudott itteni elfoglaltság okozná, kitalálom mindjárt.

szóval lett egy csomó énidőm, és fogalmam sincs, mit kezdjek vele. first world problem, luxika, de attól még ajh.