2016. július 4., hétfő

meg fog jönni

teljesen hozom a sztereotípiát, na jó, mondjuk bunkó nem vagyok, de nyűgös, hisztis igen. legszívesebben egész nap rinyálnék, az arcomon olyan világfájdalommal, mintha legalábbis valami tragédia történt volna, az előbb spontán elpityeredtem itt magamban és #legyenmárvégeanapnak, #mindenrossz, #fájazélet meg #neszóljhozzám...
ja, és #haddmenjekinkábbhaza is.

valaki öleljen meg! (és hozzon egy pizzát meg egy doboz duplavaníliás manhattan fagyit meg.... lennének még ötleteim, azt hiszem.) aztán engedjenek haza aludni.

hülye hormonok. 


ilyen veletek is van? és titeket is ennyire bosszant?


korlátozva érzem magam a szabadságomban.

7 megjegyzés:

  1. Bizony van! És pont ma akartam írni erről egy bejegyzést. Fogok is. ;-)
    Ölellek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szegény mi :D
      azóta találtam még egy 'sorstárs' kolegát - csak az furi, hogy ő férfi :DD (lehet, a frontok rádobnak...)

      <3

      Törlés
  2. Van, bizony, hogy van és borzalmas. Kitartás hozzá :)

    VálaszTörlés
  3. Erdekes, en sose erzek ilyesmit. Viszont sajnos csak ugy a semmibol olyan hisztik tudnak felbukkanni, h csak pislogok. Jobb lenne, ha kiszamithatobban lennek elviselhetetlen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. első mondatra: mázlista :)
      utolsóra: pár éve akár én is írhattam volna szószerint ezt. hogy bárcsak. kemény munkával és pszichológus irányítgatásával viszont tökre elérhető. ezt csak azért mondom, hogy hátha érdekel, érdemes dolgozni rajta mert megvalósítható, és így pl nekem sokkal de sokkal jobb, mint volt.

      Törlés
    2. jó, ez a kemény munka kifejezés kicsit fellengzős, de az volt, basszus, sokszor nagyon megerőltető meg nemszeretem meg nemakarom meg nembírommár, viszont megérte. megéri.

      Törlés