2016. július 25., hétfő

lelkibéke over

egész vállalható volt ez a nap - míg az előbb meg nem tudtam, hogy épp sátrat állít a Balcsin. megszoktam, hogy elméleti síkon beszélgetünk: mi volt, miért volt, ki mit gondol a miről. erősen fogynak már a kérdések, de csak eszembe jutott valami ma is, mire írta, hogy később, mert ő most sátrat állít.
sátrat bazdmeg, a Balcsin.

sátrazás és lemenni a Balatonta picit, ez két ultimate pontja volt az idén nyári tervünknek, ősz óta szövögettük már, milyen jó lesz, csak mi ketten, együtt... milyen jó, hogy én is tudok lelkesedni, ő is... milyen jó, hogy így megtaláltuk egymást... vártuk ezt a nyarat. nagy reményekkel. álmodoztunk róla.

hát egy olyan váratlan gyomronrúgás volt, hogy sírógörcsöt kaptam. hogy ő ezt így, nélkülem fogja már mindig csinálni, és hogyhogy nem velem akarja, és mi az, hogy ilyet együtt már sose, mikor a világon a vele a legjobb minden...

nem voltam én erre felkészülve. annyira egy tapintatlan... seggfej.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése