2016. július 13., szerda

csak ömlenek a gondolatok

hogy miért nem lépek túl felszegett fejjel. hogy amikor anno írtátok: ez lehet egyszerűbb, sokkal, miért lepődtem meg. mert meglepődtem.

hogy egyszerűbbnek kéne lennie?! hogy a dolgok mehetnek simábban?!

ha szigorú vagyok, azt mondom, nem, én nem hiszem. el se tudom képzelni igazából. vagyis a kezdeti magától értetődőségből, könnyedségből már tudnom kéne, mégsem.

mit ér az, amiért nem kell megharcolni? (van olyan?) s mi az, hogy csak úgy megtörténik, csak úgy van különösebb erőlködés nélkül? miben edződik, ha nem a küszködésben?

hogy csak úgy kapom, magától, magamért?
ugyanmár.
sosenem volt még semmim, amit saját jogon kaptam, se elfogadás, se megértés, tisztelet... se a szeretet. (s ahogy ezt írom, rájövök, hogy már dehogynem, vagy hát mondjuk, talán. asszem, nem tudom. integrálva nincsen.)

a szeretet az viharos, az változékony. (és ha nem?) a szeretet az nem csak úgy jár. azt ki kell küzdeni. (itt belül már sírok. sírnék, csak teátrális, ne lássa senki, szóval nem.)
a szeretet az mi?

és melyik szeretetről beszélünk egyáltalán? a feltétlen az nem csak a szülői? de akkor ennek milyennek kéne lennie? olyannak, ahogy én szeretek? vagy?

egyáltalán mit várok, mit értek alatta?
felrémlik egy ezeréves nyúzott hajnali filozofálás, részeg akkori barátnő, részeg én... ki miről fantáziált kiskamaszkorában. hogy ő mindig egy háromszög bonyolító csúcsa volt, a plusz egy (és szült is azóta szeretőként a semmibe, üres ígéretekre, lopott hétvégéből) - mit is mondtam én?
akárhogy erőltetem, beteljesületlen szenvedélyt találok csak. jött, szeretett, de nem maradt mellettem. tovább birtokolt, igényt formált rám, úgy tartoztam hozzá, hogy nem volt a társam. valahogy így.

gyermeteg fantáziák. lássuk. ledominált, bántott. vagy az elején esetleg nem. vagy egyáltalán nem, de meghalt vagy csak lehetetlen volt velem maradnia, a körülmények ugye.
végzetesen összekapcsolódott velem. sosem úgy voltunk egy pár. dráma dráma hátán.
azt mondta, sajnálja, hogy fájdalmat okozott. de okozta. ez valahogy sokszor felmerült: hogy sajnálja. és sajnálja, hogy nem lehet, de nem lehet.
elment, visszajött, azt hittem, de nem, aztán mégis. örökös kapocs, semmi biztonság.
szeretett, elvesztettem, megölte az, akibe végül utána beleszerettem, s aki aztán hol volt, hol nem volt. zavaros.
a lényeg a perzselő összetartozás, ami úgy volt, hogy aztán nem lett belőle hétköznapi értelemben kapcsolat. de végül mindig rájött, hogy akar. mégse volt abban az értelemben mellettem tartósan, sohasem. vagy csak utána. vagy utána sem? ki emlékszik már, ezer éve...

oké, tudom, zagyvaság, de lépjünk túl. a lényeg, hogy sosem.
nem úgy van az, hogy a kislányok fehér ruháról és hepili evör aftörről álmodnak? akkor ez nálam mi volt?

vajon számít-e?

és az, hogy a szüleimnél mindig minden esetleges volt? kellesz, nem kellesz, jó vagy, nem vagy jó, megérdemled, nem érdemled, esik is meg puffan. olyan, hogy a szeretlek valóban szeretetet és elfogadást takar, megbízhatóan, na az nem. (szóban de, csak a szavak önmagukban kevesek.) túráztatást, küszködést, próbáld újrát simán. szeretlek, ha. csak fuss neki újra, hogy visszacsináld. kicsit mindig vissza tudod csinálni, ha eléggé kitartasz. (az egyetlen állandó az instabilitás.)


lehet, hogy most kitúrtam mégegy elásott kutyát?
basszus, és ezzel most mit kezdjek? ilyenek terápiában szoktak elhangzani, nem egy közepesen átszenvedett munkanap után... (ott nem hatnak ilyen fellengzős-dagályosnak, folyó szóban, és ott csak a csontig lecsupaszított tények maradnak a katyvasz után.)
jesszusom. vagy értitek.
ez csak úgy kiszaladt. ezmiez.

#ezmostvalamie

9 megjegyzés:

  1. A megharcolas reszhez, meg h mi nem jar: persze, csomo mindenre igaz h akkor sokkal ertekesebb, hha megkuzdottel erte.
    Sztem a szeretet meg a szerelemnem igy mukodik. Az vagy van, vagy nincs, nem lehet kieroszakolni; annak jonnie kell habkonnyen. Masik kerdes h egy kapcsolatot lehet epiteni, meg dolgozni erte.
    De azt kieroszakolni meg kikuzdeni h szeressenek? Hogy? Azt nem lehet akarni. Ha ez a pasi nem szeret, te hiaba feszulsz meg, akkor sem fog mukodni hosszutavon. El lehet jatszani h igen, de az csak egy ideig mukodik.

    Az meg hogy soha nem fogadtak el olyannak amilyen vagy: epp itt az ideje h jojjon vki aki elfogad. Azert mert a csaladod vmilyen es vhogyan alltak hozzad, meg nem biztos h az az etalon.
    Sztem irtam mar neked h hiszek benne h mindenki szamara letezik az igazi, ami alatt azt a package dealt ertem, amiben mindket fel boldog, onmagat adja a hibaival egyutt es ezzel egyutt szetetve van.
    Remelem h te is megtalalod. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, lehet, nekem máshol kezdődik a nemszeret, mint másnak. gyakorlati értelemben. szóval lehet, hogy ami elvileg a nemszeret, az számomra még bőven a nincs ezzel semmi baj kategória... mert én azt a hozzámállást tanultam szeretetnek. lehet, hogy nekem simán belefér a húzdmegereszdmeg, az elmegy, visszajön, tiltakozik, stb, mert azt tanultam, hogy ez ilyen. sőt, nem is érteném, ha más lenne. lehet, hogy eleve az ilyen helyzetek lehetőségét keresem, v kitermelem magamnak, erre vannak forgatókönyveim, stb.

      most csak tippelgetek, de ugye ez a nemtudatos szint, ott szokott lenni a magyarázat az érthetetlen reakciókra...

      de ha ez tényleg így, akkor jó nagy slamasztikában vagyok... mert az ösztönös dolgokat felülírni dög fárasztó vállalkozás... és nemáár, jajj, mééért...

      am meg legyen igazad, és találjak olyat! :) rámférne...

      Törlés
    2. Az elso szerelmem idejen tortent, azt hiszem az volt, hogy valahogy nagyon csunyan beszelt velem...ami nyilván nekem fel sem tűnt (helló, apu) csak valaki a tarsasagbol, aki hallotta lazan bekerdezett nekem: hogy te ezt hagyod?
      És basszus, ott kezdtem ezt kapizsgálni, hogy én is csak tűrni tanultam addig, és mi mindent hittem szeretetnek...ja dög fárasztó meló, szerintem is, de néha (van hogy gyakran) meg kell állni és feltenni a kérdést, hogy nekem ez belefér? nekem ez oké?
      nekem most ez a technikám. lassú, de biztos haladásról, tudok beszámolni :)

      Törlés
    3. same shit there? szóval van remény? :)

      én am nagyon hiszek magamban ilyen szempontból, csak a türelmetlenség befigyel mindig. hogy basszus, nemár, legyek már 'olyan elég jó'...

      ebben a kérdésben jelenleg a wtfnél tartok, pl. az sehol se van az 'elég jótól' aztán mindjárt 30 vagyok. para.

      de te se tudsz más utat, igaz?

      Törlés
    4. jaja, same shit here, de van remény :)

      én is sokszor vagyok turelmetlen, de ha eszemnel vagyok emlekeztetem magam, hogy evtizedes rossz mechanizmusokat nem lehet 1-2 hónap alatt felulirni....ido, ido.
      És sokszor van az is, hogy ha minden borul, minden szar, konnyebbb a regi rossz szerint reagalni...de, de de a lényeg, hogy van remény! :)
      és tudni fogod pontosan, amikor vegre az ujabb, jobb reagalasok mar mukodnek, élesben.

      "a nem vagyok elég jó" mint olyan, meg megérne egy külön misét...

      Törlés
    5. na hát az meg. bár én itt most egy másik 'elég jó'ra gondoltam: a saját belső iránytűm szerintire, amikor biztosan működöm adott helyzetben, pl, szóval amikor nem a rossz mechanizmusok rángatnak épp, hanem tudok azonosulni a reakciómmal, választásommal.
      nemkicsit felqr, h itt ez a fontos terület pl, aztán ennyire sokkalta rosszabbul működöm benne, mint hittem. reméltem. akármi.

      de van remény, van remény... (sose lesz így normális kapcsim, basszus.)

      Törlés
  2. Én értelek... sajnos. Érted te, hogy miért tettem hozzá a sajnos-t. És rettentő nehéz saját ördögi körünkből kilépni, jól kifejtetted miért. Ügyes vagy, hogy ezt így kibontogattad, állítólag gyógyító. Csak épp mi legyen a következő lépés? Ezen tűnődök én is... <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. basszus. :( értem hát.

      ha rájössz, szóljál légyszi :D mert most ott tartok, h pánik :D jó, nem szószerint, de .. érted.

      Törlés
  3. ugye hogy miért nézek az egész pasis sztorira másképp, mint mások. ez nem csak szerelem és félelem a magánytól... meg hogy mennyiben befolyásolja, mit keresek másban. hogy mikor érzem, hogy mágnesként húz a helyzet, pedig másokat már taszítana.

    ezeket akarnám magyarázni vele,

    de egyelőre még csak forgatom magamban, h akkor most mi van?
    azt hiszem, ez itt elég fontos,
    de hogyan segít vajon rajtam - na ezt nem látom még.
    asszem, ennek idő kell.
    de hű.

    VálaszTörlés