hogy amúgy én nem akartam volna kocsmázni. a pasi hívott ide, volt egy kommunikációs alapokon nyugvó konflikt, aminek felénél én visszajöttem a törzsbe, ő meg hazament. a másik fele már online zajlott - asszem, mondhatjuk, hogy lett eredmény, már épp feladtam volna, mikor is elkezdett végre bullshitmentesen reagálni, így nem mondtam le a holnap délutánunkat.
közben realizáltam, hogy a pms, kialvatlanság és (mostmár) bebaszcsi mellett ott figyel a para a holnaptól:
megint én várom apámmal az eredményeket és továbbra is / megint félek.
voltak itt megnyugtatóan ismerős arcok, de már elmentek. kivételesen a pillangócsináló is jelen van, illetve ő van már csak, nagyon beszélgetnék vele, de nem tudom, hogy kell... kaptam egy ölelést, beérem ennyivel.
a fész az előbb feldobott egy cikket a szülők elvesztéséről, totál random, hát köszi, most ez pont elég fura.
nem szoktam ilyenekre keresni, kattintani, minek.
nem hiszem, hogy iszom még, inkább fáradt vagyok, mint ittas, csak azt nem értem, minek maradtam éjszakaizni... ez a pillangócsinálós konnekt már nem az, én se, tán ő se, nem tudom, tavasszal beszéltünk utoljára, kicsit fogalmam sincs, mit várok ettől, mert segíteni nem tud, de azért csinálom, lássuk, mit mondok utána.
tán csak kidolgozódik belőlem a félelem, egyedül vagyok, egyedül lenni meg hasznos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése