2016. július 18., hétfő

aham. aham. értem. izé. nem is.

annyi rengeteg posztot írtam, hogy már fogalmam sincs, mi került ki, mi nem. szóval srry, hézagos marad a sztori, szerintem majd utólag azért közzéteszem őket. de még nagyon dolgozik. még kell idő kicsit megtartani magamnak.

kb ott tartunk, hogy mintha valami átkattant volna. a séta az esőben összerendezte a töredékinfókat, és mintha már képes lennék nyugodt szívvel azonosulni a lezárással. mintha megjelent volna a zsigeri bizonyosságérzés, hogy most. azzal meg még én sem vitatkozom.

de mivel lófaszkát sem aludtam az éjjel (mert attól még szenvedős-hiányolós), mosott szar jelleggel működik az agyam. pörög-pörög, túl is, meg a nap is, már mostanra elfáradtam, már most sikítani tudnék az idegi kimerültségtől... (3 kvn túl, de ezen semmi se segít idebent.)

hosszú hét, bezárva a melóba, hát nagyon nagy kedvem van... tiszta fejre* volna szükség és kábé esélyem sincs rá.

előre látom, hogy megzuhanok, pusztán a kialvatlanság+agyfárasztó meló, az ezekből fakadó szétcsúszás, majd az abból következő kétségbeesett, hiába vigaszt kereső elveszettség/rossz közérzet bedőlő dominósora miatt. (ez aztán a mondat, tyű...)

aludni meg ki tudja, mikor... zaklatott vagyok, megállíthatatlanul kattogok és majd' szétvetnek a mindenféle belső impulzusok, érzelmek, heurékák...

pont az az állapot jön, mikor az ember arra az emlegetett ölelésre (sőt, szexre) és ráérős csak úgy levős időre vágyik, de mindennél jobban. (aminek hiánya felnagyítja majd az igényt, ugye.)

gyönyörű lefelé ívelő hétnek nézünk tehát elébe... nem örülök. nem szeretem.

legalább a minimumot muszáj lesz hoznom, ajh, de előre szólok nektek is, magamnak is, mi várható.




*hogy ne dobjam be a törülközőt, hagyjam abba pl megint az evést, veszítsem el szép fokozatosan a kontrollt, míg már minden mindegy alapon kapkodok össze-vissza, kvn és cigin élek, éhgyomorra iszom és kimaradok éjszakára és fasz tudja, miket még... vagyis tudom, hogy ha ez átlép egy szintet, öngerjesztővé válik, a vége meg egy durva padlófogás tizensok óra alvással és mekis kajákon regenerálódással, zsíros hajú, mosdatlan zombiként.
olyan jó lenne kicsit inkább egyben maradni. bőven elég nehéz így is, na.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése