a múltkori nembeszélős rész...

...meg azért volt furi, mert észrevettem azt az óriási különbséget a tavaszi szakításhoz képest, hogy most voltak körülöttem emberek.
oké, nem fixek még ezek a dolgok, de nem is vagyok full egyedül, mint akkor. szóval hogy vannak, akik tényleg érdekelnek, szimpatikusak és nem csak szükségből állunk szóba egymással. és ha vannak, akkor lesznek még többen is, meg remélhetőleg lesznek ők még biztosabbak is. majd kialakul.
és valahogy bent a melóban is sokan ott tudnak lenni egy-egy félmondattal, small talk szintű apróságokkal, azokat szeretem. (mostanra már nagyon sokakat szeretek amúgy.)

szóval hogy nincs az a végtelen, nagy magány.

ez nem tudom hogy történt, mivel csupán pár hónapról van szó... ja, bocs, visszavonom, hiszen ugyanebben a pár hónapban teljesen megváltozott az életem. tényleg...

min is csodálkozom.


szóval akárhogy is lesz, nekem az a dolgom, hogy menjek, társaságban legyek és töltekezős jó dolgokat csináljak, akármennyit is sírok.
(ugye menni fog?)

elvileg még sok minden vár rám a nyáron, a felénél járunk...
a tavalyi is milyen váratlan fordulatot vett, ugye, holnap lesz évfordulója a naaagy, xtrahosszú második randinknak, onnantól meg színtiszta csillámpónis volt az egész, átkerültem egy más dimenzióba, gondolta a franc.

szóval bármi lehet. (ez mondjuk para is, mert idén a "bármi" kellemetlen meglepik formájában ölt testet...)
oké, kettős jelentése van ennek a bárminek, kockázatos várni, miközben gecire félek is már tőle (biztonságérzet továbbra se...),
de végülis úgysincs más választásom, mint erőltetni a bizakodást, asszem.

és elhinni, hogy nem csak a pasi jelenléte mellett vagyok működőképes, nem csak mellette tudom magam biztonságban érezni, valahogy csak kivitelezhető... még ha most nem is látom, hogyan.