eltelt kb 24 óra azóta, hogy utoljára érdemben és élőszóban kommunikáltam valakivel és tádáám: máris érzem az elviselhetetlen magányt. (az üzenetváltás úgy tűnik, nem számít.)
szóval egyelőre ennyire vagyok hitelesítve. (rémlik, hogy a pasi előtt is ez volt...)
nem várom meg, hogy kiboruljak tőle, inkább benézek a törzsbe, ha az nem, hátha valaki visszahív. (nem panaszkodni, csak csevegni akartam, de murphy keze messzire elér. senki, de senki nem ér rá, nyilván.)
mióta a pasit ismerem, ez nem nagyon fordult elő. kedves 'új életem', egyelőre nem csíplek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése