szóval hogy ezt most én csesztem el. ez alól persze nem ment fel, hogy előtte ő mit tett, de eszemben van, igen, hogy már ő is cseszte el. és belül hiszti: lám, én kicsit felülemelkedtem, nem lehetne, hogy ő is?
most jönnek megint ezek a francos érzések, mint a pánik és a bűntudat, már egész belekényelmesedtem a gondolatba, hogy ezt a nyarat végigcukiskodjuk, aztán itt maradtam azzal, hogy elcsesztem, én, a saját nyaramat, csináltam magamnak a jó progik helyett jó kis szenvedést.
most megint foglalkozhatok a mindenféle rosszérzések kezelgetésével.
nem, a világ nem dőlt össze, csak qrvára nem mindegy, mire megy el az erő: hogy nullára kihozzam legalább, vagy építkezésre.
irgum meg a burgum, kirojtolódott hímzett csipketerítő, illetve ezek csúnyább megfelelői,
vagyis hogy a qrva életbe már, komolyan, hogy miért nem lehet végre valami stabilan jó nekem,
komolyan unom már a drámázást,
hiába hasznos, hiába tudok boldog lenni a kisebb dolgoktól is, legyen már inkább nyugi, jó?
mit nem adnék, ha visszakaphatnám a hétfői életemet, pedig arról is azt gondoltam, tényszerűen azért nem akkora buli, hiába minden igyekezetem.
mert egy rakás kaki akkor is csak kaki, ha vastagon megcukrozzuk és telepakoljuk virágfüzérrel.
na mindegy, kirinyáltam magam (- erre már könnyeket se tudok vesztegetni sajnos), megyek dokibácsi, szaladgálós dolgok, meg benézek a 'boltba'
- nagyobb rakás, több porcukor, ugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése