ma valahogy nem megy nekem ... hát, nos, semmi.
kókadozom, nem igazán akaródzik ebédelni ellenben egy kvt megint innék. pont annyi pénzem maradt fizuig, hogy vegyek egy dohányt, nem értem, hogy csináltam. nem azt mondja a szám, amit az agyammal kigondolok. tökre fáziskésésben is vagyok. no és egyfolytában pisilnem kell.
nem ez életem leghatékonyabb munkanapja.
a genya-projektre meg annyira rástresszeltem, hogy két telefonhívással és közte egy sms-sel egyeztettem le a tulajos találkozót, már cuki is rámszólt, hogy tán nem kéne ennyire túlpörögni, ettől persze inkompetens bénagyereknek is érzem magam.
valamiért oltári kínosnak tűnik, tökre félek, hogy genyalakótárs idő előtt megtudja, vagy meghallja, vagy hogy elfog az indulat és remegős düh, mikor beszélnem kell róla, mint ahogy szinte mindig elfog,
én őt tökre nem tudtam sose kezelni, a konfliktusaink kimerültek valami hülye hatalmi játszmában, ahol ő nyert én meg tehetetlenül álltam és képtelen voltam érdekérvényesíteni, néha megszólalni is.
én nagyon szeretném, ha az emberek alapvetően tekintettel lennének egymásra és tisztelnék egymást és jóindulattal közelítenének másokhoz, és ha valaki nem így tesz, azzal nem tudok mit kezdeni.
meg kéne már tanulnom, de eddig mindig játszma lett belőle és a végén mindig én húztam a rövidebbet.
szóval ilyenek vannak, meg az, hogy a tűzoltók néha kapnak ingyenfagyit csak úgy.
(zárójeles megjegyzés magamnak: sajna ez probléma, sajna még mindig fennáll, majd kell vele kezdeni valamit. ezt a remegős tehetetlen dühöt és erős gyomortáji szorítást ismerem én régről, két munkahelyemről is, az olyan emberek engem ezer közül is kiszúrnak és belerántanak a kicsinyes hatalmi játszmákba, totál eszköztelennek bizonyulok ellenük, megrágalmaznak és hátráltatják a munkámat és csőbehúznak, és a végén elérik, amit akarnak,
bántanak és nem tudom megvédeni magam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése