az univerzum is olvasta az előzőt és gondolta, megkínál pár kihívással, biztos szeretem. (pedig ha kérdez, tudná: elég kihívás volt nekem ma felkelni.)
meló rogyásig, ideges, hisztiző emberek és annnyira álmos is vagyok mááár... mindig rápróbálok a sokadik kvra, pedig tudom, hogy... hát, tulajdonképp a lelkemnek kell, mert a fizikai közérzetemen ilyenkor már csak ront.
szóval hamarabb elfáradtam.
fricskaként genyalakótárs 300 forinttal kevesebbet utalt, ami azért baj, mert amellett, hogy mindent mi csinálunk helyette, sose száll bele a takarítószerekbe, mosogatószerbe, stb, és akkor ilyenkor még van képe rendre 'nagyvonalúan' lejjebb kerekíteni... úgy nincs kedvem ilyenekkel faszkodni megint...
meg elkezdődött mamika cuccainak széthordása, elég fájdalmas, ráadásul majdnem kihagytak belőle.
enni se nagyon van idő ma, hiába a bőség...
így nehezebb kitartóan lelkesedni, aludnék pàr órát, dejóvolna,
konkrétan már beállt a nyakam attól, hogy tartani kell a fejem, vicces. persze most jól elpanaszolom, aztán mosolygok tovább, de [ásít]...
kishugom is beugrott, a pasi is beharangozta magát, szóval azért van mibe kapaszkodni,
meg vigasztal, hogy más is ásítozik...
#kollektíválmosság
#noprogrameste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése