ez a nap,

hát ez katasztrofális volt, úgy mindenhogy, nem csak az eredmény miatt.
(a tovább után rinya következik...)


persze nem kellett 4 óra alvással végigcsinálnom, mert 3-at se sikerült összehozni.
egyik buszon se volt levegő, fej-, kar- vagy lábtámasz,
apámat nagyon megkínozták,
nem tudtuk, hol és hogy kell bejelentkezni (apám rosszul tudta),
mikor szólítanak, mert nem sorban ám,
nem lehetett még wcre se menni, csak végszükség esetén, rohanvást,
nem volt kajánk, elfogyott a vizünk,
folyton ragadt le a szemünk,
csak vártunk és vártunk a tömegben,
emberek jöttek ki sírva,
aztán ő is úgy,
aztán anyám is hívott bőgve,
továbbra se mertünk sehova menni, hátha megint szólítanak,
csak vártunk és vártunk újra,
aztán mikor apámra nagyon rájött a szapora, közben tényleg szólították,
amúgy egy talált újságot használt, mert nem volt annyi zsepink és ő ilyen,
közben folyt a trutyi a sebéből, már egész mint aki behugyozott,
így ült az étteremben, ahol nem akart enni, aztán mégis, aztán nem volt túl jó a kaja, se a kiszolgálás,
megáztunk,
hazafele alig tudtunk ébren maradni,
utána megint alig ért el a wcig,
én is büdös vagyok, koszos és dehidratált,

és nagyon haza akarnék menni, de legalábbis el innen.

az volt a terv, hogy ma hazamegyek, mosok-főzök-takarítok (mert a héten mar nem lesz időm), majd, hogy csak simán hazamegyek, mert este kicsit úgy lennék a pasival, de olyan fáradt vagyok és olyan késő van, még le kéne pakolni nálam, átöltözni, még hajat kellene mosni...
még ez se fog összejönni, asszem.

ez a nap tényleg nyüsssz.
holnap folytköv egy másik kórházban.

holnap jobb lesz.