annyira beszélgetnék.
de nincs kivel, és azt se tudom, miről. hirtelen most nem akarok már egyedül lenni. napokig jó volt, kerültem a társalgást, de most nagyon jó lenne valakivel valami.
most már mindig olyan, mintha a bensőmet fogóval szorítanák, vagy satuba fogták volna, meg csurig vagyok a bánatommal, sőt, fájdalmammal, akkor is, ha épp chill van,
de most ezt kinek mondjam, minek mondjam,
akit érint, az elvan a sajátjával,
akit nem, az meg ...
ha nem is hozom szóba, látszik, érződik,
szóval értitek.
honnan akasszak le társaságot, mikor senki nem ér rá, ójajj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése