hogy szerintem ez most szakítás.
este mégis találkoztunk, el akartam hozni a cuccaimat, megölelni utoljára, talán a képébe vágni, hogy haragszom, talán kibékülni.
de hogy akkor mégse tanul, pihenjünk egy kicsit. de ő ebbe a sok veszekedésbe belefáradt, lehet, inkább szakítani kéne, a szünethez mindenestre tartja magát.
de ne beszéljünk róla, hanem pihenjünk.
ne beszéljünk róla - ettől kivagyok. ne beszéljünk sose semmiről... ha más dolga van, azért, ha fáradt, azért, ha közös időnk van, azért.
ugye nem csak én vagyok úgy vele, hogy az ilyesmi bőven a muszáj beszélni róla kategória?
asszem, én minden tőlem telhetőt megtettem, és fel nem foghatom, hogy lehet valaki ilyen kevéssé partner egy állítólagos kapcsolatban.
szerintem neki nem is kapcsolat kéne, csak egy eseti jelleggel igénybevehető szerető, akivel néha elmászkálhat, de ugye belehalna, ha ezt be kéne látnia, hiszen ő nem olyan, ő nem ver át senkit és nem használja ki a nőket..
francokat nem.
ja, és mielőtt félreértenétek: szexet nem akart, csak összebújva filmet nézni, amin aztán elaludt.
VálaszTörlésEz a "ne beszéljünk róla" kiakasztó. Mert persze, rossz meg fájdalmas átrágni az egészet, de kb. az az egyetlen módja annak, hogy esetleg meg is oldódik valami... és olyan nehéz a kevésbé konfliktuskerülő félként folyton felhozni az ilyen témákat, mert olyan, mintha én lennék a problémás/elégedetlen/hisztis- de a szőnyeg alá söpréstől még soha semmi nem lett jobb.
VálaszTörlés