2016. március 13., vasárnap

nem hiszem el magam

holtfáradtan ledőltem fél kilenckor.
szerintetek ébren vagyok vagy ébren vagyok?

értem én, hogy voltam ezen a nagy éves családi összejövetelen, amit többszörösen az elmúlás szele lengett körül; hogy láttam az eléggazdag uncsim 'énislehetnék' tipusú menyasszonyát, és egyből a saját, illetve a pasival lehetséges kilátástalan jövő képe nyomasztott (a.k.a. én már mindent elrontottam végleg érzése); hogy ebéd után megittam egy kvt; hogy a naptár szerint holnap fog megjönni,

de baromira, nagyon utálok fél éjszakányi alvást kihagyni munka előtt.
utálom, hogy olyankor nem működik az agyam és egy idő után már csak a túlélésre játszom, és semmilyen előrevivő dologgal nem tudok foglalkozni (pl tanulni, dolgokat elintézni), mert nagyjából egy zöldség agykapacitásával rendelkezem.
és itt nem egy-egy alkalomról, és nem kis alvásdeficitről, senem halvány kognitív különbségről van szó.
teszem hozzá: sajnos.

én már igazán nem tudom, így maradok-e, azt viszont igen, hogy ezt a kiadásomat nem csípem.


megj.: azt olvastam (amit tapasztalok is), ha rendszeresen hat óránál kevesebbet alszik valaki, annak hasonló hatása lesz, mintha tartósan nem aludna.
a memóriám például lassan egy aranyhalé.
de a hangulatom se túl hepi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése