2016. március 9., szerda

amúgy

meg olyanok vannak, hogy
tavaszi hajnalra ébredtünk, és a műszak végén olyan édes, madárcsicsergős alkonyra léptem ki a kertbe, hogy már tényleg érzem a tavaszt, sőt, a nyár ígéretét.
ma kerek három percet állhattam a napfényben és végtelenül boldoggá tett.
felcipeltem magammal hat könyvet vidékről, amiből ötöt olvastam és szerettem anno, és ez otthonos melegséget csempészett a kis szívembe.
napi szinten kapok gyomorgörcsöt a kacsolatomtól, hol elvesztegetett időnek érzek minden további percet, hol csiszolódásnak titulálom, ami most van, de nem tudok kilépni. (még?) zavaros, de jó is, nagyon.
kaptam egy csodaszép cikláment, amit valahogy életben kell tartanom.
tulipán várt benn a munkában, ami a kedvenc szálas virágom, pedig nincs is már nőnap.
tizenötödike nekem simán munkanap.
ma vagyunk egyévesek cukilakótársékkal.
megtudtam, hogy apám már keddre kapott volna időpontot, de ő közölte az orvosokkal, hogy nem ér rá. (végülis csak rák, nem sürgős...)

de legalább, bármi lesz is, az antibiotikumom a trippert is gyógyítja, just in case.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése