2016. február 25., csütörtök

végül aztán

kicsit zombizva, de egészen élveztem a napot... csak a kapcsolatom ne lenne épp egy rakás értelmetlenség... (a pasim szerint ezt úgy is lehet, hogy közben nem szerelmes, én meg ebben nem biztos, hogy egyetértek, de még az se tuti, hogy nem szerelmes, szóval nem tudok mondani semmit se, azon kívül, hogy sportot űz az elbizonytalanításomból.) enni azt nem nagyon, ellenben fáj a nyakam. és a téveszmés ember telefonált, és nagyon bizarr dolgokkal fárasztott valakit, akit a faliújságról nézett ki magának tegnap. annyira wtf, de legalább nem jött be. meg ma temették az egyik elhunyt munkatársat, volt, aki benézte az időpontot, és ezen együtt röhögtünk, pedig nem is vicces.
az emberek úgy voltak nyűgösek, hogy nem rugdostak másokat. ilyenkor együtt tudok érezni. meg esett. meg hideg volt. meg mindenki korán kelt.
gondolom, ti is láttátok.

kicsit lehetne minden egyszerűbb, mondjuk, de gondolom, ne álmodozzak.

2 megjegyzés:

  1. A pasid egy kicsit bizonytalan? Vagy nem is?
    Najó nem viccelek ezzel. A legjobb szívvel mondom azt, hogy tökre megérdemled, hogy a mindenkori pasid szeressen, vágyjon rád, és egyszerűen csak veled akarjon lenni. És ne elbizonytalanítson és/vagy elhúzzon, hanem szárnyaljatok együtt.
    Lehet minden egyszerű, ez nem irreális elvárás.

    VálaszTörlés