tegnap végül találkoztunk, és némi gyanakvó nézegetés után tökre örültünk egymásnak.
és most épp megint minden jó.
illetve nyilván megvannak pont ugyanazok a problémák, de az az érzés is, hogy mindkét fél szeretne kialkudni valami működő rendszert. (beszélgettünk róla, ujjé, és most nem én kezdtem.)
oké, hogy a gyereken nem tudok változtatni, és nem is kell, de ebben se tudok végtelen kompromisszumot kötni*, a komfortérzetemnek szüksége van a heti egynél több találkozásra.
illetve leginkább arra, hogy lekommunikálja, hogy neki is. asszem.
nagyon nagy igényem volna a verbális érzelemkifejezésre, én igazán próbálom elfogadni, hogy nincs, de mint látjuk, nem sok sikerrel...
* amiről nem írok: hogy mennyiszer kötök így is. minden nagy hisztit megelőz egy csomó beáldozott akármi, aztán hopp, elfogy a keret.
persze tudom: csak döntsem el, hogy tudom-e ezekkel együtt vállalni a kapcsolatot, aztán ha igen, ne picsogjak.
de naaa...
és mint a mellékelt àbra mutatja, csomó dologról menet közben derül ki, belefér-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése