új. év.

az összefoglaló második fele nem azért lett kicsit elnagyoltabb, mert ott már nem történt semmi érdemleges, hanem mert 1: hirtelen rettentő tempóban történt 2: számolhatatlanul sok dolog, és 3: mire oda értem az írásban, megérkeztek a hugomék, és a vállam fölött rinyáltak, hogy csináljuk már a bólét meg mindjárt sütni kell a húst és hagyjam már ezt abbaaaa....

a szilveszter: tesók, unokatesók, vőlegények, kilencen voltunk. totál véletlenül, mert kiderült, hogy idén egyikünk se megy szilveszterezni. semmit tenni meg együtt is lehet... 

hát a kicsit összejövünk, az úgy nézett ki, hogy egy hadsereget is meg tudtunk volna etetni (virslifőzésre például már határozottan nem került sor), lásd: "csak gyorsan összedobtam egy hidegtálat indulás előtt"... (kaszinótojással, tormás sonkatekerccsel, húsz főre, nyilván...)

meg tatárbifsztek (és végre meg mertem kóstolni), szendvicsek, tűzött-töltött malachús a grillen, házipálinka, jéger, narancslé+campari, youtube videók, visítva röhögés, tűzijáték, tánc.

"-te, a malac akkor jó, ha parázslik alatta?

-aha

-akkor mi az a kisebb tábortűz a teraszon?"

a srácok kicsit meglángolták. de jó lett.

mondjuk kis unokatesómmal nagyon beválasztottuk a kihúzott kanapét, hajnali fél háromkor még fölöttünk álltak a fiúk összekapaszkodva és az Akácos utat énekelték.

(amíg nem kapott az egyikük egy sms-t az emeleten aludni próbáló csajától, hogy "hagyjátok abba az éneklést és gyere lefeküdni". akkor végetért az este.)

elsején a szokásos családi ebéd, csak végre a kishugom pasija és az enyém is megérkezett. (szilveszterkor dolgozott szegény.) két kölök hiányzott csak, mert elmentek haverozni, így tizennyolcan voltunk. hatalmas eufória és chill egyszerre, isteni kajákkal, sétával a qrvahidegben, sok-sok csókkal és öleléssel és nevetéssel, korai kidőléssel és szigorúan külön szobában alvással.

a pasimat teljesen felhúzta, hogy másfél napig csak ruhán keresztül tapogathatott lopott ötpercekre (anyám és a szabályai), alig várta, hogy végre itthon legyünk és kettesben, úgyhogy volt értelme, nagyon is...

másodikán kiélveztük még, hogy anyám csinált nekünk reggelit, ebédelni is csak le kellett ülni, amúgy meg társasjátékoztunk, pihengettünk, aztán befutottak nagynénémék, úgyhogy a pasim most már mindenkivel találkozott a szűkebb családból. ők felcuccoltak minket Pestre, ledobtuk a táskám, vettünk kenyeret és irány hozzá. végre.

nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a másfél hét nagyon gyorsan elrepült, és alig-alig szólt a pihenésről, pedig az lett volna a terv. de ami pihentető volt, az legalább kárpótolt a többiért.