kedves univerzum!
szeretnék egészséget kérni, magamnak és mindenkinek, aki fontos nekem. szeretnék erőt kérni, sokat-sokat, (és hozzá, hogy alkalmazni is tudjam), hogy megbirkózzak az előttem álló év minden nehézségével és kihívásával. szeretném, hogy tovább pipálgathassam a kis listámon a tételeket: sikeres vizsgákat, diplomát, nekem és a céljaimnak megfelelő munkahelyet, ami kitart amíg kell. hogy átvészeljem a költözést, a szakítást, jó döntéseket hozzak és megálljak a saját lábamon végre, nekem jó helyen lakhassak nekem jó emberekkel, és magamra találjak és kialakítsak egy fenntartható életet, amiben jól érzem magam. és elviseljem a cicám hiányát. és ne törjön ki rajtam a tudodmiség, ne viselkedjek úgy, ahogy nem szeretek. és hagyjam végre a sok nem-et, legyen helyette sok igen, élvezhessem a dolgaimat, és ne szégyelljem magam többé. egyszóval 2015 legyen nagyon-nagyon jó, nekem, a saját mércém szerint. :)
meg kell állapítanom, hogy az univerzum idén eléggé szeretett engem, de legalábbis olvasta a fenti kis szösszenetet. nem pont úgy, ahogy képzeltem, de megkaptam mindent.
úgy vágtam bele 2015-be, hogy fogalmam se volt, mi következik és azt hogy kéne menedzselni.
már megbeszéltük ex-szel, hogy tovább kell lépnünk, és majd valamikor szétköltözünk. mondjuk nyár elején, közelítőleg. a részletek menet közben körvonalazódtak.
elfajult egy vita, rádöbbentem megint, hogy egy minden szempontból bántalmazó kapcsolatban élek, így lett hozzá az extra motiváció. miután levizsgáztam, visszahívtak kicsit egy régi munkahelyemre. a nagymamám elégette a dugipénzét, amit aztán hozzánk vágott mérgében és nekem is csurrant-cseppent beváltás után. így lett a miből. harmadik nézésre találtam albit is (szuper albit, klassz helyen), így lett a hol. a kikkel vele járt és 50%-ban be is jött. (cukilakótársat nem nagyon adnám senkiért.) kimaxoltam az utolsó vasárnapi boltnyitvatartást, hogy meglegyenek a tárgyi feltételek.
nem kellett tehát várnom, a március 9. lett a mikor.
onnantól főleg dolgoztam, sírtam és ittam. a kedvenc helyemen már első este megtaláltam a támogató közeget, segítettek túlélni ezt az időszakot. (attól még persze rémes volt, de tudtuk, hogy ez lesz.)
persze sokat jártam vissza exhez, rinyáltam a blogon, rinyáltam a barátaimnak, rinyáltam mindenkinek, kavartam a pillangócsinálóval, elkövettem egy rakás kétségbeesett hibát, voltam antiszociális és voltam depis is. de egyre jobb lett, egyre formálódott, egyre inkább éreztem, hogy menni fog. voltam ugyan macskapásztorkodni vagy tíz napot a nyáron, de ez volt az utolsó fájdalmas macskás pillanat, azóta már elfogadtam, hogy nem az életem része. persze jó, hogy volt nekem, de jó így is.
végülis sikerült elszakadni extől, asszem. (életem teljesítménye, hogy ebből a nyolc évből így ki tudtam mászni.)
le is diplomáztam (életem másik teljesítménye), új, számomra meglepő munkahelyet is találtam (nem nyugdíjas, de kitart majd, amíg kell, és most pont jó), sőt, extrának még egy pasi is szembejött, csak úgy, a semmiből, pedig ez benne se volt a kívánságban. azóta túlvagyunk egy szakításon és újra-összejövésen is, jövőre eldől, hogy működik-e tényleg.
volt vakbélgyulladásom, de túléltem, úgy tűnik, az unokatesóm is gyógyulóban, hálisten, másnak baja nemigen lett idén, mindenki életben, szóval. a kórházasdi sok mindent megváltoztatott, bennem is, meg a családommal való viszonyomban is, azt hiszem, hasznos tapasztalat.
találtam új blogokat, olvastam a régieket, találkoztam is bloggerinákkal, fenntartottam barátságokat, kipróbáltam új dolgokat, haladok tovább a listámmal... például először tettem be a lábam egy fitnessterembe, sőt, azóta van már edzőcuccom és lelkesedésem is... alig várom, hogy színezhessek (kaptam ceruzákat, bizony), formálhassam a fenekem, meg még egy csomó dolgot...
szóval nagyjából stimmel. azt nem állítom, hogy révbe értem volna bármilyen szempontból, van még bőven dolog az önálló, fenntartható élettel kapcsolatban, meg a célok lista is tartogat programot egész jövőre, satöbbi, satöbbi.
de az irány jó és (szinte) már nem is szégyellem magam, inkább hiszek az újonnan felfedezett erőmben meg úgy általában magamban. életem nagyon fontos fejezetei záródtak le idén, és nagyon hálás vagyok az univerzumnak is, meg a régi és új embereknek, hogy mindehhez hozzájárultak.
jövőre, remélem, minden folytatódik ugyanígy, csak mondjuk jelentős fordulatok nélkül, csendesebb mederben, de sok újabb tapasztalással. mert azért 2015 a nagy változások és erőpróbák ideje volt.
2016, remélem, jól kijövünk majd!
nektek meg mindnyájótoknak hasonló kívánságteljesülős, boldog új évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése