nagyon furi volt a szülői házban lenni együtt. idegen érzés, de izgalmas is. a maga módján halál természetes. meg klassz. meg wow.
tegnap este pedig azt mondta, szeret. végre minden előzmény nélkül. a jóéjtpuszim után. csak úgy.
félek beleélni magam.
de talán ideje volna.
végülis szerintem szeretem.
éjjel egyből azt álmodtam, hogy lett egy gyerekünk, de nem mertem megmondani neki, aztán, mivel az anyukája aláírása is elég volt hozzá, titokban összeházasodtam vele, majd bepánikoltam, hogy ha kiderül, el fog hagyni, és épp azzal küszködtem, hogy tálaljam az igazat, hogy ne haragudjon meg érte nagyon, amikor kelni kellett.
nem, kicsit se félek tőle, hogy túl sok leszek neki és el fog hagyni újra, á.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése