különben rendszeresen azon kapom magam, hogy akkor is kényszeresen meg akarok felelni másoknak, ha egyedül vagyok. ez így paradoxnak hangzik, de nem az. merthogy ettől totál le tudok fagyni. pl nézem a hajtogatásra váró ruhákat, de nem nyúlok hozzájuk, csak rágom magam, hogy ha megtudja valaki, milyen rendetlen és lusta vagyok, jajjmilesz. míg ha nincs bennem ez a félsz, simán megcsinálom, mikor épp odajutok, semmi jelentőséget nem tulajdonítva neki.
persze mindezt nem tudatosan, ha leesik, mit művelek, jó eséllyel abbahagyom. le a dolgok túlmisztifikálásával!
nem tudom, honnan jön ez már megint, de a január nem akar kiegyensúlyozódni sehogyse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése