érdekes beszélgetésen vagyunk túl a pasival. ez most megint nagyon lebegtetős volt... sőt, egész konkrétan sarokba szorított, hogy megtudja, van-e még bennem több is, mint haragvás. (mintha nem tudná, hogy van, bármennyire megszüntetném is már.)
kiderült, hogy olyan cuccok is nála maradtak, amiket égen-földön keresek egy ideje. azokat visszakapom holnap. meg beszélgetünk ( - eddig oké, erre eddig is számítottam, csak sokkal későbbre datáltam).
viszont a papucs-macinaci-tusfürdő kombót még nem adná vissza.
sikerült úgy megfogalmaznia, hogy végül rávágtam: legyen, ahogy gondolja, nekem aztán mindegy.
de hogy most akkor mi van?!
ugye.
ha marad ami van, a szakítottunk, akkor semmi meglepi. teszek erre a három cuccra, igazából. de ha esetleg úgy gondolja, hogy próbáljuk meg újra?
hát az elég érdekes lenne. mert:
1: tiszta idióta vagyok, és úgyis belemennék. (van ugye ez a hiányzik-dolog, meg az érzés, hogy csak akkor lehetek nyugodt, ha megpróbálom, és esetleg úgy se megy. akkor nem marad bennem ez a kínzó milettvolnaha.)
2: de akkor most tulajdonképp visszafogad? mert visszakönyörögtem magam? ez látszana kívülről? mert azért ez elég megalázó lenne...
3: vajon hogy tudnék újra megbízni benne? (legalábbis abban, hogy nem jön rá megint: ja, bocs, mégse.)
4: van-e bármi értékem a szemében, ha ezek után képes lennék kibékülni vele? hiszen tudja, hogy hiányzott és vannak érzéseim... hogy sírtam miatta... eleve vesztes pozícióban lennék és nulla becsületem maradna előtte - mint valami kiskutya, aki rohan, ha hívják, és várja, hogy mehessen... és akivel azt tesz, amit akar. nem? vagy?
5: tök ciki ez az egész. nem akarok ugrani, ha füttyent. nem óhajtok a lábtörlője lenni. nem akarok egy semmire se becsült csaj lenni, aki bármikor eldobható. sőt, nem akarom ezt átélni mégegyszer, így.
lehetne-e bármi még ebből anélkül, hogy ... szóval ezek nélkül?
mondjuk eleve úgy vagyok vele, hogy még ha békülni is óhajtana, a bizalmamért jó ideig dolgozni kellene (tudom, mit írtam a bizalomról, de azóta rájöttem, hogy na), és csakis legeslegelőlről lehetne elkezdeni. vagyis noszex, sőt, talán még csók se. nem azért, hogy büntessem, hanem önvédelemből.
ha egy férfi akar, akkor úgyis teper. ha nem vállalja a teperést, nem akart eléggé.
(fejben gyönyörűen tudom ám... igen-igen. közben itt tipródom, miután szakított velem. ő. nem szakítasz azzal, akit akarsz, nem?)
bárhogy lesz is holnap, az egyetlen, amit tehetek, hogy tartom a távolságot, és legfőképp a magam életével foglalkozom.
(talán nem kellett volna belemenni a holnapba, talán mégis vissza kéne kérni minden cuccom, talán hagyni kéne az egészet a francba és elküldeni végre a pi....ba.)
azzal vigasztalom magam, hogy bárhogy lesz, tanulok belőle, max legközelebb majd jobban megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése