a ragtapasz meg, amit a lelkemre kértem és kaptam, inkább valaminek a lezárása volt, nem egy meggondolatlan folytatás.
kicsit kívül lenni vele időn és téren, újra kézenfogva, újra hozzásimulva...
hazakísért és segített a cuccommal és elmentünk kajálni és nevettünk és csókolóztunk és aztán nála aludtam, összebújva filmeztünk meg minden-minden, megint úgy alhattam, hogy átölelt, kávéval ébresztett és csinált reggelit...
úgy, ahogy "régen".
tudom, nektek nehezen következik a ki ez az idegen velem szemben érzésből... meg persze nehezebb így objektívnek maradva gondolkodni kettőnkről... fránya oxitocin.
de bennem sok minden lejátszódott, amire nem számítottam. akartam mégegyszer érezni, bármi legyen, egy kis megnyugvást, felülírását annak az utolsó reggelnek, ahol darabokra törte a kis világomat a kérlelhetetlen döntésével és a bánatos kiskutyaszemeivel.
akartam tudni, hogy képes vagyok-e még érezni bármit szemtől szemben is (ami nagyon más, mint szakítás után a távolból üzengetni meg vágyakozni), megundorodtam-e tőle, és ő nem csak azért hiányol-e, mert tele a "puttonya".
és szexet is akartam, igen.
képes voltam megtenni vele, élvezni vele minden haragvás és csalódottság ellenére is. és később volt egy pillanat, amikor egészen őszintén úgy néztem rá, ahogy az elején, és ez válasz a gyakorlatban menne-e kérdésre. hogyne menne.
csak rá kellene jönnöm, kicsoda valójában, és akarja-e tényleg.
úgyhogy adok még időt ennek az egésznek, bennem.
(hogy is van? a legjobbat várom, de a legrosszabbra készülök? rá lehet húzni erre is, nemde?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése