hoppá

most láttam, hogy kaptam kommentet a "féltékeny vagyok egy babára" problémához. és ahogy elkezdtem írni a választ, esett le:

komolyan ezt mondta. hogy lehet, hogy nem fog tudni majd családot alapítani velem az anyagiak miatt, lehet, hogy még egy gyerek neki nem fér bele. (kettőt szeretnék, teszem hozzá - ne legyen egyke, ha lehet; középső, elhanyagolt se kell, köszi; a négy meg már sok.)

hát így hogy a frászba ne érezném akadálynak a másik nő gyerekét?!

hiszen külön felhívta rá a figyelmemet: igen, van egy gyerekem egy másik nőtől és igen, ez veszélyezteti a mi közös jövőnket.

mert én, tök mindegy, mennyire elcseszettnek is érzem magam sokszor, meg a satöbbi, férjet, gyereket azért majd szeretnék egyszer, ideális esetben, vagyis... értitek. alakítja az élet, nyilván, de nem hiszem, hogy boldog tudnék lenni egy önként gyerektelen jövőben. tehát minek legyek valakivel évekig, ha totál mást keresünk?

franc. eddig le se esett.

ez a kiszólás vastagon benne van a gyerek iránt támadt ellenszenvben.

egy másik nő gyereke. teszek rá, hogy az övé is, ha emiatt nekem már nem lehet.

fú, szuper, hogy ez így felszínre került, egész más megközelítést kíván a dolog. és nyilván egy komolyabb beszélgetést... még akkor is, ha ezek a félelmei voltak, nem kész tények.

(oké, elvileg már alszom, de gyakorlatilag ez elég húsbavágó téma ám ahhoz, hogy halaszthatatlan legyen...)