...

tudom, mostanában nem lehetek túl szórakoztató, de ez ilyen időszak.

igazából már hétfő este se klappolt minden (spontán hányás?!), azóta jól meg is betegedtem, és a betegség makacsul tartja magát.

csütörtökön meló után spontán hazautaztam a szüleimhez, egyből, a pénteket nagyjából átaludtam - ma mégis taknyosan kellett dolgokat fogdosnom és emberek kezébe adnom. (lehetne fogadni, hányan kapták el tőlem a mit, összes jószándékom és kézfertőtlenítőm ellenére...)

szóval alapvetően nyűgös vagyok, sőt, hisztis, drágáért vett felesleges műanyagokkal próbálok vigasztalódni, ha már teázni nem lehet, mert nincs alkalom szabadon pisilni járni...

(kevésbé költőien: meki, chips, süti, csoki, fagyi, indokolatlan kv...)

tökre nem éreztem, hogy a pasim meg tudja adni, amit várok tőle, vagy legalább annyira hiányolna, mint én őt. a múlt héten alig tudtunk találkozni, és úgy tűnt, az akkori hétfő után csak a most szerda jön össze. és meg hogy különben is: mit kezdjek a saját életemmel, amihez nincs semmi motivációm?!

- további okok, hogy nagyon-nagyon hisztis legyek. sőt, elkezdjen az agyam csupa szélsőséges faszságon kattogni, amibe jól belepörgethetem magam. és aztán azt érezzem, hogy legszívesebben kibújnék a saját bőrömből kínomban, hogy milyen rossz nekem, és szakítanom kell a pasimmal is, mert ennek így nincs értelme, és úgy általában semminek sincs értelme, és #mindenszar.*

pedig csak beteg vagyok és qrvára nyűgös.

majd ha elmúlik, jövök, most aludnom kell, hogy holnap tovább fertőzhessem a népet.

* valami csoda folytán ezeket a heves gondolati okfejtéseket magamban tartottam/tartom, így van ideje mindennek helyrejönni. vagy legalább kiderülhet, hogy semmi se szar. maradandó károsodás nélkül.