2015. október 11., vasárnap

a hét többi napja

volt még olyan, hogy dolgoztam. atyaúristen, hát mivanitt, kérem, én nem erre szerződtem! halál volt. tömeg és halál. 
annyi ember ment át rajtam csak "vendégként", meg még a dolgozók, meg a telefonok, meg a parkettás cég emberei és a nem tudom én milyen munkások... a filmesek hisztiztek, hogy valakik befoglalták a forgatási területüket autóval, az őrség kapja be, mindenki kapja be, a konferenciára érkezők rittig nálam kavartak, egy elnyomtatott dátum miatt még másnapra is jutott belőlük, sok csalódott nehezen járó nénike az esőben... a másik konferencia zenészei elvesztek, de az xy hol tartja az óráját, mért nem tudom, ki tudja, és ő mért nem tudja, anyámtyúkja... és a szokásos de mért nem írhatja be ő, nehogymár diktálni kelljen, mi ez a faszság már...
közben kiállnának, beállnának, csomagot hoztak, hozták-e a csomagot, jöttek-e már érte, biciklis forgalom, szólj már neki, hogy rossz helyen parkol, mégis parkolhat ott, mértnemtudodanevét, de ő még visszajönne, xy elcsórta a kártyáját, xy elfelejtette aláírni a csomagátvételt, kapcsoljak valakit, de nem tudja, kit kéne, itthagyjuk a koszorút, persze, hogy beengedheted, miért engedted be, bevisszük a koszorút, mégis kihozzuk, visszavisszük, á de itt nálad lesz a legjobb helyen, hol a főigazgató, ott van-e, mért nincs, még mindig nincs, mért vannak csúszásban, megint bevisszük a koszorút, nem láttad-e a koszorút, meglett-e már a főigazgató, nincs is engedélye, de ő nem diktál nevet, felvették-e a kulcsot, leadták-e a kulcsot, kiment-e xy, benn van-e ma xy, de mért nem, mégis van engedélye, ja nem mégse, á, de mostmár mindegy, ha bent van xy mért nem veszi fel, mi az, hogy várni kell valakire, aki bekíséri, ő nem akar várni, vadásszam már le a főigazgatót, ha arra jár, szóljak már be telefonon, adjam már ide, vegyem már vissza, nyissam már ki, figyeljek már a hátam mögé is, köszönni is kéne, találták az udvaron, bejöhet-e pisilni.
mindezt nyilván egyszerre.
legalább 5 részletben sikerült ebédelni, míg végül feladtam. per nap. volt, hogy fél órán át folyamatosan indultam pisilni.
tömeg és halál. (ez így nem maradhat, valamit változtatni kell, nem tolhatok le 12 órákat non-stop stresszállapotban... ezen még gondolkodom, talán meditáljak? vagy hogy?)

az esték is "idegállapotban" teltek. pedig volt összebújva alvás és/vagy szex (mondjuk stresszelve az is olyan, amilyen, kiengedni semmitől se tudtam), sőt, volt nagyon cuki miattam koránkelő pasi, aki még kávét is főzött nekem.

meg volt, hogy én főztem, életem első kotyogósa, és a fahéjat se felejtettem ki és fel se robbant és finom is lett, mindezt kőkemény hajnalban, csukott szemmel, büszkeség van.

és hát igen, igen, a pasim rendre bealszik este, megnézetett velem valami horrort, amin halálra paráztam magam, őt meg folyton ébresztgetni kellett. megnézettem volna vele én is egyet, de már az elején kidőlt. 
nehéz ez a rohanós, túlterhelt hétköznapos rész...

és glamour-napoztunk, ahol volt az a rész, amikor lemaradtam A kenyérpirítómról, mert én már vissza nem megyek érte, meg amikor a pasim várt rám, míg én vadásztam valakit, aki megosztja velem a kuponját, amit egy másik helyen már ellőttem... meg vásároltunk együtt (pedig benne se volt a tervben), ami nekem nem valami megszokott, de vele elég jól megy. láttam végre vezetni és hát wow, a pasim tök jól vezet, és ez nagyon klassz.
meg végül mégis megnéztük a horrort, és megállapítottuk, hogy a parkettája is pont úgy recseg, meg a szekrényajtaja is úgy nyikordul... és nyilván ijedeztünk, ijesztgetett, meg ki is röhögött, fun volt.
lett egy csomó must have cuccom (úgy értem, akkor is meg kell venni, ha nincs glamour-nap), neki is lett, ettünk a kfc-ben (tök véletlenül pont ott jártunk és nini, volt kuponom), mégpedig egy egész vödörnyi bundázott izét meg bigyót, mint a filmekben, sokat mosolyogtunk egymásra és azért szexeltünk úgy is, hogy nem voltam befeszülve, ami hát, tudjátok milyen, kikísérleteztük, hogy lehet a legbújósabban filmet nézni, kiderült, mennyi mindenben különbözünk, meg az is, hogy ettől még minden jó.

és tessék, mindjárt vége a hétnek. 
most meg uzsonnáznom kell, csodálatos otthoni sonkát meg paradicsomot meg sültszalonnát, irigykedjetek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése