de tényleg, szerdán megtanultam újra ülni, muszájból. amúgy egy időben elkapott, de becsapós-megkínzós vakbélgyulladás történt, nagyon megrázó, mivel sose voltam még kórházban, sose volt még nagyobb bajom az influenzánál, satöbbi-satöbbi.
nyilván majd jól megírom az élményt, töviről-hegyire.
de most sokkal fontosabb dolog kívánkozik ki - nevezetesen, hogy ma ki kellett számolnom, mióta vagyunk együtt a cuki tűzoltóval, és kiderült, hogy még mindig csak két hónapja.
két(!!!) hónapja, bakker.
már egy hónapja is simán két és fél hónapnak gondoltam. szóval hogy érzésre ez sokkal több volt, nekem.
ezen röhögök egész este... hogy mit össze kombinálok meg parázok, aztán közben még csak most találkoztunk, még épphogy ismerkedünk...
persze azt hiszem, több dolog történt ebben a két hónapban, mint korábban évek alatt az ex mellett. intenzívebb, mozgalmasabb lett minden.
én, akin átrohantak a másnaposan otthon sírós, napsütésben ülős, az életemről gondolkodós napok, nem ehhez vagyok szokva.
korábban csak addig jutottam, hogy terveket szövögessek a normális életbe való visszaintegrálódáshoz, erre most ott találtam magam mellette, aki folyton jön-megy...
nagy váltás. de persze szeretem, ahogy az "új életem" alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése