felesleges volt izgulni, hogy készen állok-e bármire is, mivel a másik fél tutira nem... közös ismerősünk meg is kapta, hogy tán illett volna figyelmeztetni... (persze igaza van: akkor nem írtam volna meg az sms-t.)
kaptam egy kisebb sokkot, de ha már, gondoltam, legalább meghallgatom, ami kikívánkozik belőle - és hát volt mit.. aztán hosszan és szomorúan (én kicsit csalódottan is) meredtünk magunk elé, majd valahogy, én nem tudom, hogy, egyszercsak továbblendültünk ezen a kellemetlen részen, és mindenféle másról beszélgettünk, nagy nevetésekkel, egyregondolásokkal, mígnem hirtelen éjfél lett. mondanom se kell, hogy egyikünk se akart sokáig maradni...
meg is kérdezték utána: csak nem szerelem van születőben?
hát nem. többször(!!) elhangzott tőle, hogy ez csak egy ártalmatlan beszélgetés... (azaz nem randi.)
de közben meg nem sietett, akkor sem, amikor már kellett volna (ezt is szóvátette a közönség, hogy ezt látják, és ez mindig jó jel, s biza, láttam ám én is), és reggel várt az üzenet, hogy ismételjük meg. lehetőleg mihamarabb.
nem kéne, közben meg valamiért már a következőt várjuk... persze ez nem jelent semmit, max, hogy kellemes társaságban tölti az ember a szabadidejét...
de jajj, egy csomó dolog van benne, ami nagyon tetszik... már most... szóval... hjajj. ajj. ajj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése