lelkizés helyett

különben mindenfélék történnek...

volt ugye ez az este, pont 3 héttel azelőtt, hogy megírtam az bizonyos sms-t, mikor találkoztam a cuki tűzoltó sráccal.

meg találkoztam egy ismerőssel, aki rám írt viberen, hogy mizu van, dumálgattunk, ki merre meddig... kiderült, hogy a közelben jár, beugrott hozzám a törzsbe.. és amikor odaért, kiderült, hogy ez a csávó nem az a csávó. mármint hogy én végig abban a hiszemben voltam, még a kép és a keresztnév alapján is, hogy valaki mással beszélgetek. valakivel, akit élőben ismerek és kedvelek... erre megjelent ő - akiről a mai napig nem tudom, ki a fene. tényleg, fogalmam sincsen... kínos volt. pedig megvan egymásnak a számunk... talán valami sulis feladathoz kellhetett... nyilván nem mondtam el neki, főleg, mert valami nagyon nem stimmelt vele, tiszta pánik volt, és szerencsére egy cigi után le is lelépett, de akkor is... wtf.

új csávó kezdett a pultban, és elég jófej. (tartottam tőle, hogy ezzel számomra vége is a hely szellemének... de eddig eléggé rendben van, bár még borzasztó béna...)

barátnőm továbbra is szarrá dolgozza magát és folyton hulla, most meg éppen kiruccant külföldre az ex-ex pasijával, nem is tudtunk találkozni... amikor viszont sikerül, összeteszem a két kezem, hogy ismerhetem. imádom azt a nőt...

alakul a munka, most már be merem vallani, hogy portásbácsi vagyok egy nagy múzeumban... egyelőre persze még inkább fizetett biztonsági kockázat, mint a nagy falak őrzője, még mindig mindenkit összekeverek meg hasonlók, de majd... 

csak aludni meg enni kéne újból, mert már xtrém mértékben lefogytam (kezdek kifogyni a melltartóimból is, jajajajj), és a szokásosnál is kevesebb az önuralmam, hála a kialvatlanságnak... megnyugtat a tudat, hogy minden új munkahely megvisel az elején, szóval még nem nyomok pánikgombot, de mégis... várom, hogy elsimuljanak a dolgaim.

ideális esetben lesz mellette időm-energiám képezni is magam. tudjátok: munka pipa, gyógyítgathatom tovább a kis lelkem, koncentrálhatok a jövőmre... mert azért az idő lesz, ahogy látom...

amúgy hála a hormonoknak, tisztára rágerjedtem az egyik szexi fegyveresőrre, aki következetesen csajszinak hív... ha látnátok, jó ég... pont az a fajta, akivel nem akarsz semmit, de azért feltehetne az asztal tetejére és súghatna malac dolgokat a füledbe... nagyon simlis, nagyon nagyon... nagyon.

cukilakótárs szerint az egyenruha teszi. tűzoltó, fegyveresőr... 

szerintem csak a hiányok, meg az említett hormonháztartásom... de azért vicces így együtt.

különben olyanok járnak a fejemben, hogy szétzuhant élettel szabad egyáltalán párkapcsolatra gondolni?

(nem, nem vagyok bekattanva, csupán egy kellemes limonádézós csevegést várok a holnap estétől - mert közben már itt tartunk az smsezésben, bizony -, de mégiscsak lassan 30 leszek, nem tudok nem gondolni rá, hogy már inkább komoly szándékot kéne keressek, és hagyni a francba mindenkit, aki csak pár kósza dugást akar, vagy szeretőnek, vagy mittudomén... csak épp én magam alkalmas vagyok-e már ilyenekre?)

júli végén másfél hetet exnél fogok tölteni - macskapásztorkodással, míg ő vidéken dolgozik. ennyivel tartozom a cicának, azt hiszem, bár kicsit aggódom, hogy boldogulunk majd...

holnap reggel meg jönnek a szüleim látogatóba... még soha, egyszer sem látogattak meg, mióta Budapesten élek, azaz majdnem tíz éve... szóval ez most egy nagy dolog, lehet, sütnöm kellett volna valamit, de egész nap az ágyban fetrengtem... alig vártam, hogy végre alhassak, nem fogom azzal elrontani, hogy most meg hajnalig sütögetek lelkiismeretfurdalásból...

szóval megyek is, mert azért dolgom még van, hogy reggel frissen-üdén, veszekedésmentesen tudjam fogadni őket...