2015. július 5., vasárnap

50% az végülis jó

nagyon haragszom cukilakótárs2-re egy rakat apróság miatt, ami gyűlik, mióta csak itt lakom. 

pl képes volt azt mondani, hogy szerinte felesleges új porzsákot venni, mert úgyis alig használjuk a porszívót... alig. a porszívót. legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét: hát fiacskám, attól, hogy te 3-szor vetted a kezedbe szeptember óta, attól mi még cukilakótárssal max 2 hetente végigmegyünk vele a lakás közösen használt részein... az általad is használt közös részeken.

(nem üvöltöttem le, mert itt voltak az anyjáék.)

meg hogy amúgy neki mindegy, hogy a porszívó már alig szív, szegény, mert annyira tönkre van a nyomorult porzsákja, szív, szív, nem tök mindegy, hogy jobban vagy kevésbé?

meg 600valahány ft-tal kevesebbet adott a lakbérre. 

meg egy szó nélkül feltépte a gondosan falszélekhez celluxozott kábelt, csak mert átrendezte a szobáját és akkor már áttette a routert is, pedig nem lett volna muszáj (megnéztem), most megint össze-vissza kanyarog a folyosón. (a celluxdarabokat otthagyta.) 

és hétfőn megkértem, hogy mosogasson el (hétvégén teletermelte a két mosogatótálcát, mikor egyedül volt), meg aztán kétnaponta,  meg is ígérte, és végül szombaton mosogatott el - helyette az anyja. (aki most azt hiszi, hogy valami szutyok kis igénytelen vagyok, pedig csak nem fértem oda a saját 2 db tányéromat elmosni...)

az apja meg finoman utalt rá, hogy ugyan néha mosogathatnék majd a kicsi fiára is... (wtf?!)

eleve megint nem szólt, hogy jönnek az anyjáék, az előszobában kellett szembesülnöm a helyzettel.


és mindig összedzsuvázza a lakást, majd azt feltételezi, hogy maguktól tűnnek el a foltok, magától tisztul meg a wc-csésze, marad használható állapotban a kád, tűnnek el az általa odaszárított szószpacák a konyhapultról, magától mosódik ki az összebaszott konyharuha, tevődik helyre a megszáradt edény, dobódik ki a szemét... (olyan finomságokról, mint hogy párnaponta egy zsepivel végigtörlöm a mosdókagylót meg a kád szélét a tartósabb állapotfenntartás érdekében, már nem is mernék beszélni neki...)

utálom ezt, mert én vagyok az új, én nem mondhatom, hogy szivi, alkalmazkodj vagy költözz, mert őket nem zavarja úgy a kosz. bár cukilakótárs halál normális, vele szuperül el lehetne lakni... szóval a fele remek találat, igazi mázli. nem mondom, hogy nem hagyja szét maga után a haját, vagy a kifröccsent olajat, de ezek kis, orvosolható dolgok. utána szívesen megcsinálom, hiszen amúgy rajta van, hogy figyeljen, viszonozza, más dolgokban ő veszi ki jobban a részét... rá egy szavam se lehet.

de ez a másik, ez a kis elkényeztetett taknyos srác, hát mostanra legszívesebben kiebrudalnám. nem vagyok az anyja, nem vagyok a szolgája, és nem, ha kérnek, reklamálnak, stb, nem az nem jó válasz, hogy "de hát engem nem zavar a kosz". 

mert együtt élsz 2 másik emberrel, köcsög.

biztos az a baj, hogy egyke is meg kőgazdag is, meg úgy alapjában véve január óta nem csinál semmit - de kit érdekel?

az egyetlen pozitív jellemzője, hogy most nincs itt.
drukkoljatok, hogy egy darabig ne jöjjön fel megint, mivel mindjárt kitakarítom a lakást.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése