szóval vannak ezek a nagyon erős érzések, amiket az évek alatt megtanultam tök jól kordában tartani, és nagyon zavar, hogy mostanában így elszabadultak.
hogy szégyellem magam, meg távolságot tartok az emberektől meg leáll a rendszer stressz hatására, és bármilyen apró dolog képes stresszelni... nagyon akadályoz, és dühít, hogy nem tudom kontrollálni. nem szeretek erről olyanoknak beszélni, akik nem értik, de már azon a szinten vagyok, hogy inkább, mint benne maradni... és ez is zavar.
nagyon nagy szükségem lenne valami alap biztonságérzetre. meg komfortzónára, ahová el tudok bújni a hatások elől, amik kiütik bennem a biztosítékot. aggaszt, hogy egyelőre még nem találtam meg. hiába klassz a szobám, nem hat, hiába voltak meg a jól bevált technikák, nem akarnak működni. ami egyszer beválik, következőleg visszafele sül el.
vannak szituk, amiket nem tudok kikerülni, de jelenleg eszköztelennek érzem magam hozzájuk, és csak nézem, ahogy megváltozik a viselkedésem olyan irányba, amit nem szeretek... aztán meg tűzoltok, ahelyett, hogy eleve önmagam lehetnék bennük és kész.
kedves átmeneti időszak, nem jól visellek és ezért utállak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése